A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Embertan - Farkas Gyula–Marcsik Antónia: Dél-magyarországi késő neolitikus emberi csontvázak (Gorzsa, Deszk)

alátámasztja a régészeti adatokat is. Ugyanakkor azonban egyáltalán nem kizárt, hogy a neolitikumban a cromagnoidok kelet feló'l (Ukrajna) érkeztek hazánkba. Az előbbiekben említettekkel összhangban van Schwidetzky (1968) megállapítása is, aki hangsúlyozta, hogy a neolitizálódással járó életszínvonal-javulás az antropológiai méretek növekedési trendjével is összefüggésben van, jóllehet az ténylegesen a gracilizáció irányába halad. Az i. e. 5—2. évezred európai népességénél végzett vizsgálatai alapján az antropológiai különbségek csökkenését konvergens fejlődéssel és keveredéssel magyarázza. Schwidetzky (1967a) arra is felhívja a figyelmet, hogy Európa különböző területein a neolitikus kultúra különböző időpontokban jött létre és értékelésénél teljesen kielégítő statisztikai módszert nem lehet találni. Ezért diszkriminál-analízis, faktoranalízis módszerével és a Penrose eljárással igyekeztek az összefüggéseket kideríteni (Schwidetzky, 1967, 1967a, 1967b, 1967c). Ennek eredményeként vált ismertté, hogy az eurydolichomorphia inkább az északi, a leptodolichomorphia pedig a déli területeket jellemzi (Roth-Lutra, 1968). Az eredmények a Bergmann-féle klímapárhuzamos magatartás példájának tekinthetők, mely szerint a közeli rokonságban lévő alakkörökön belül a hűvösebb éghajlat alatt élő alakok nagyobb méretekre hajlamosak, mint a melegebb éghajlat alatt élők (Bergmann, 1847). Ilyen módon nagyon jól értelmezhetők a dél-alföldi leleteknél az aránylag nagy koponyaméretek. Elmondottak alapján a Kárpát-medence neolitikumában a déli vagy délkeleti (esetleg mind mindkét) irányból való benépesedés antropológiai adatokkal alátámasztható, de nem kizárt a keletről jövő migráció sem. Ugyanakkor az északnyugatról feltételezett bevándorlás további alátámasztást igényel (Nemeskéri, 1961). Ezt a véleményt elsősorban Schwidetzky neolitikus leletekre vonatkozó megállapítására lehet alapozni, amely szerint Európa délkeleti térségében a neolitikum legkorábbi szakaszában megkezdődött egy relatíve egységes népesség kialakulása, melyből csupán Khirokitia brachykran szériája különül el. Európa más területein a népesség között nagyobb különbség mutatható ki. Ennek alapján tehát a neolitikumban Európa egy északi és egy déli népességkomplexumra tagolódott. A délin belül a görögországi és jugoszláviai (Vinca) leletek anyaga szignifikánsan hasonlít egymáshoz (Schwidetzky, 1967c). A szerző a magyarországi leleteket nem tudta bevonni a vizsgálatba, mivel azok nagy része akkor még nem volt publikálva, azonban éppen a taxonómiai hasonlóságok alapján a többi lelettel való rokonság minden bizonnyal fennállt. Mindenesetre Gerhardt (1953) is fontos szerepet tulajdonít a mediterránoknak a közép-európai neolitikumban, ami arra utal, hogy abban az időszakban KözépEurópában ez az emberfajta volt a domináló típus. IRODALOM Angel, J. L. 1953 The human remains from Khirokitia. Appendix II. in Khirokitia, Ed. by Dikaios O. Oxford University Press. 416—430. Bach, H. 1965 Zur Berechnung der Körperhöhe aus den langen Gliedmassenknochen weiblicher Skelette. Anthrop. Anz. 29. 12—21. Bergmann, A. 1847 Übsr die Verhältnisse der Wärmsökonomie der Thiere zu ihrer Grösse. Göttinger Studien. 1. Abt. 595—708. Boev, P. 1972 Die Rassentypen der Balkanhalbinsel und der Ostägäischen Inselwelt und deren Bedeutung für die Herkunft ihrer Bevölkerung. Sofia. 269. 65