A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Irodalomtörténet - Lengyel András: Egy későliberális ideológiakritikus. Vázlat Gáspár Zoltánról

benhagyásnak" az oka, szerinte, az volt, hogy a munkásság már nem a marxi értelemben vett proletariátus volt; „ma", írta, a munkásság alávetettsége „nem egyszer sokkal inkább közvetett természetű, részesedésük a mai társadalom életében egészen más jellegű, semhogy minden további nélkül forradalmi elemnek volnának tekinthetők." Ami azt jelenti, szerinte a szocialista pártok politikája inadekvát volt. De igazán érdekes mégis a József Attila kapcsán adott öndefiníciója, amely — bár formailag a költő társadalomtörténeti helyének kijelölése — saját értelmiségeszményének tekinthető. József Attila, szerinte, „Életét mint a proletárlét és a polgári életformák határán élo értelmiségi élte le, mintegy az úgynevezett »szabadon lebegő értelmiség« példájaként. Igaz, hogy ebben a képletben a polgári életforma csak virtuálisan van jelen; de utalni kell rá, hiszen tudjuk, hogy vágyott feléje." S nagyon jellemző, már-már vallomás, hogy a költői életmű „értelmének" ápolására is, szerinte, a leghivatottabb „egy lazán megszervezett és nem látható formáiban, de erkölcsében összetartó intellektuális csoport : ez az, amire Ő maga [ti. József Attila, — L. A.] adott utasítást társadalmi elhelyezkedésével és felhatalmazást factum concludens-eivd. Csak egy ilyen társulás lehet költészetének igazi letéteményese azzal, hogy nem a dogmák jogfolytonosságát Őrzi, hanem hangsúlyok és árnyalatok imponderábiliáira ügyel." Nem lehet kétséges, hogy önmagát Gáspár e csoportba, ebbe a Mannheim tudás-szociológiájából s a citoyen pátoszból ötvözött eszménybe tartozónak tudta. 8. A „Húsz év története": kísérlet a félmúlt politikatörténetének összefoglalására Ideológusi működésének ebben az igen aktív szakaszában a cikknél s tanulmánynál terjedelmesebb, szélesebb ívű s részletezőbb okfejtésű gondolatmenetet is lehetővé tevő „műfajban" is megszólalt: Húsz év története, 1918—1938 címmel könyvet írt.

117 A Pantheonnal 1937 nyarán, még Szegeden kötött szerződése a papság szociográfiájának megírására kötelezte, abból a tervből azonban végül nem lett könyv. Nincs is nyoma, hogy dolgozott volna egy ilyen szociográfián. Lehet, hogy a téma volt idegen tőle, lehet, hogy a szociografizálás gyakorlata, s az is lehet — s ez látszik a legvalószínűbbnek —, hogy Pestre kerülvén, bekapcsolódván a rendszeres publicisztikai küzdelembe, érdeklődésének politikai (s politikatörténeti) oldala erősödött föl, olyannyira, hogy ez az érdeklődés végül is minden mást, így a papság tervezett szociográfiájának megírását is háttérbe, sőt érdektelenségbe szorította. A nemzetközi politika változásai, a közelgő világháború mindenesetre különösen aktuálissá tette a megelőző húsz év történetének áttekintését, hisz egy történeti szakasz vége felé s egy új szakasz kezdetén különösen szükséges volt az addigi fejlemények végiggondolása, kritikai áttekintése. A könyv zömmel 1938 folyamán íródhatott (készültének folyamatáról nincs adatunk), a Szép Szó 1938 novemberi száma, amely a könyvből egy fejezetet mutatványként közölt, mindenesetre a megjelenést már december elejére ígérte.

118 Az előállítás az akkori, s mainál lényegesen kisebb átfutási idők ellenére is, valamicskét késett ugyan, de legkésőbb 1939 márciusában kétségtelenül megjelent. A Gáspárhoz közelállók (s így nyilván legfrissebbek) ismertetése legalábbis áprilisban megjelent. Horváth Béla az Esti Kurir április 30-i számában, K. Havas Géza a Szép Szó március—áprilisi, 32—33. számában írt róla. 117 Gáspár Zoltán: Húsz év története, 1918—1938. Bp. 1939. Pantheon. 118 Gáspár Zoltán: Rendi állam rendet csinál. Szép Szó, 1938. nov., VII. köt. 27—28. sz. 103—109. 455