A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Irodalomtörténet - Lengyel András: Egy későliberális ideológiakritikus. Vázlat Gáspár Zoltánról

A Szép Szó története — s Gáspár szerkesztó'i tevékenysége — azonban ezzel még nem fejezó'dött be. Gáspár többször is kísérletet tett a folyóirat folytatására, vagy legalábbis pótlására.

115 Mint Ignotus Pálhoz írt 1939. dec. 7-i levelébó'l kiderül,

116 kísérletet tett a Kelet Népe megvételére. A vásárlást közvetítő, Kosa János bonyolította volna le, ám nyílt titok volt, hogy mögötte Gáspár s a Szép Szó köre állt, így — a népi—urbánus harc összefüggésében értelemszerűen — a vásárlás meghiúsult. Az eladók oly magas árat szabtak, amelyet Gáspárék már nem tudtak megadni. Ezzel az akcióval párhuzamosan folyt egy folyóiratpótló almanach összeállítása is. A Delta Almanach — ez lett az antológia címe — Gáspár szerkesztésében 1940 elején, valamikor február végén jelent meg. Nyomdai kivitelezésében, tipográfiai jellegzetességeiben, munkatársi gárdájában s nem utolsósorban írásai szellemében egyaránt a Szép Szót folytatta. Az Almanachba írt többek közt Ignotus Pál, az öreg Ignotus, K. Havas Géza, Remenyik Zsigmond, Hatvány Lajos (Gombossy Sándor néven), Berda József, Füst Milán, Pásztor Béla — s természetesen volt írása benne József Attilának is. Az almanachba, melyben néhány új ember, így a fiatal Máté Iván is szerepelt, Gáspár maga is írt. Kié Jozsej At lila? című esszéje közvetlen témája szerint irodalmi esszé, s egy nagy költő", József Attila utóéletéhez tartozik. Témakezelése, érvelése azonban par excellence ideológusi. Elsődleges célja ugyan csupán József Attila „kisajátításának" elhárítása, a költői életmű jelentésének megvédése. Esszéje tényleges szerepe azonban alapvetően mégis a különböző irányzatoktól való elhatárolódás volt, s mint ilyen, vallomásnak s programcikknek fogható fel. József Attilát, akit nemcsak nagy költőként, klasszikusként méltatott, de mintegy a történetileg helyes álláspont költői kifejezőjeként is, e cikkében elhatárolta a népiektől s elhatárolta (ha kevésbé élesen is) a szocialista mozgalomtól. Ideológiatörténeti leg kevéssé érdekes, hogy József Attila és a népi mozgalom, ill. József Attila és a szocialista mozgalom szétválasztása mennyire volt jogosult. Ma már tudjuk, a költőt mindkettőhöz lényeges szálak kapcsolták, s mindkettőtől végül lényegi pontok választották el. Annál fontosabb azonban, hogy az adott helyzetben Gáspár szükségesnek találta a két mozgalomtól való elhatárolódást. S legalább annyira figyelemre méltó, hogy kritikája éle most is elsősorban az árnyalás nélkül jellemzett népiek ellen irányult — a szocialista mozgalomról, noha fönntartásait sem hallgatta el, végső soron mint „tiszteletre méltó mozgalomról" írt. A „Szabó Dezsőtől a nyilasokig terjedő népi körök" negatív megítélésében e cikkében jutott a legmesszebbre, s a rosszat, amit valaha elmondtak róluk, írásában szinte mind megtaláljuk. Vádja abban csúcsosodik ki, hogy szerinte: „Szervezetileg, történeti, genetikus összefüggéseket tekintve bármennyire is nincs közük [mármint a népieknek — L. A.] az Andrássy-út 60. számú házhoz, mégis törekvéseik ezernyi hajszálcsöves összeköttetéssel fűződnek ahhoz a jobboldalisághoz, amely a haladás és a népi törekvések pózában és álarcában mélyen haladás- és népellenesek." Ez már kétségkívül a harc logikája diktálta vélemény. Jellegzetes, bár lényegesen enyhébb kicsengésű a szocialista mozgalomról (s pártjairól) adott bírálata is. Helyzetérzékelése szempontjából figyelemre méltó, hogy elkülönítette a munkásokat a „munkásság egy értelmiségi és mozgalmi elitjétől", s úgy ítélte meg, a mozgalom maga válságban volt; a „szocializmus válsága, Európa nagy államaiban a szocialista pártoknak hatalmi szóval való időleges elnémítása [...] nem történhetett merőben hatalmi eszközökkel, nem történhetett meg anélkül, hogy a munkásság széles rétegei ne hagyták volna cserben a mozgalmat." S e „cser115 E témáról Nagy Csaba írt, dolgozata az ItK-ban várja megjelenését. 116 Gáspár Zoltán — Ignotus Pálhoz, Bp. 1939. dec. 7. PIM 454