A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Irodalomtörténet - Lengyel András: Egy későliberális ideológiakritikus. Vázlat Gáspár Zoltánról

pontosabban ezek különböző', akkor aktuális formái ellen szólt. Rend és munka — ez egyik ilyen típusú cikkének címe, s ez vágyait is szimbolikusan fejezi ki. A politikai élet jobbratolódásával, az egyén életébe való mind fokozottabb beavatkozással szemben a rendet, a rendezett, nyugodt életet, a nyugodt termeló'munkát sürgette, s a munka (ha nem is teljesen állami beavatkozás nélküli, de mégiscsak) „szabad" feltételrendszerét: a vállalkozói kapitalizmust. Cikkeinek egy további, mennyiségileg ugyan elenyészően kicsi csoportja a külpolitikával, pontosabban, a külpolitika belpolitikává vált területével: az első bécsi döntés következményeivel foglalkozott. Irányultságára ezek is mélyen jellemzó'k. A Felvidék, Kárpát-Ukrajna visszakerülését alapvetően jogosnak és természetesnek tekintette, egy nagy történeti igazságtalanság jóvátételének. Ebben a magyar értelmiség túlnyomó többségével osztozott. De a hangsúlyt, jellemző' módon, nem erre helyezte, inkább a visszakerülés során támadt zavarokról, választási stb. anomáliákról cikkezett. Arról szólt tehát, amit a visszakerülés körülményeiben s módjában visszásnak, problémásnak látott. Arról azonban, hogy az „országgyarapodás" a német politika aktivitásának eredménye, s mint a „Harmadik Birodalomtól" való „ajándéknak" nemzetközi politikai megítélése legalábbis problematikus, nem szólt. Nem vette észre, vagy taktikailag nem vélte aktuális problémának. „Értékvédó"' s ideológiai tüneteket bíráló publicisztikáját nyomonkísérve értelemszerűnek látszik, hogy az Esti Kurírba írott politikai cikkei egyik legutolsójában Az eltemetett liberalizmus-ról írt, s ebben úgy látta : „A liberalizmus történeti formájában lehet a múlté, de teljes megvalósulásában még mindig a jövó' ígérete és reménysége. Akik a liberalizmust temetik, azok nem magával a liberalizmussal, hanem csak antikválódott és meghatározott történeti korszakokhoz kötött, csak azokban érvényes korlátozott formáival hadakoznak. Helyesebben nem is ezekkel a formákkal, hanem csak a kortesgyülések kocsmagó'zében lobogó fantomjaikkal."

107 Úgy vélte — s teljes joggal —, hogy az „igazi" liberalizmussal való szembenézés akadályozta, fékezte volna a jobbratolódást. Ám — s ez Gáspár szubjektív tragédiája — a liberalizmusnak ezt a sejtetett új formáját ó' maga nem dolgozta ki, só't még csak föl sem vázolta. írásaiban a történelmi kihívás „csak" a liberalizmus „régi", hagyományos értékeszményeit aktivizálta — ezeket is csak mint értékméró'ket, mint viszonyítási szempontokat. Természetesen a magyar eszmetörténet menetében szemlélve Gáspár publicisztikáját, ez sem volt kevés. 7. A Szép Szó szerkesztőjeként Ideológusi tevékenységének ez idó'ben — publicisztikája mellett — sajátos területe volt a Szép Szó szerkesztése. A figyelmet nem kis részben ma is e tény hívja föl rá. Neve mint szerkesztó'bizottsági tag 1938 januárjától szerepelt a lapon, de a tényleges szerkesztó'i irányítást csak késó'bb, talán 1938 késó' tavaszától végezte. 1938 júniusából — a Szép Szóra vonatkozó dokumentáció nagymérvű pusztulása ellenére — van egy levele Juhász Gézához, akitó'l kritikát kért a Szép Szó számára.

108 Nem tudjuk, ez a kéziratkérés is már rendszeres és folyamatos szerkesztőtevékenység része volt-e, vagy csupán afféle közreműködés : kiegészítő anyagok begyűjtése. Az azonban 107 Az eltemetett liberalizmus. EK, 1939. okt. 26. 108 Gáspár Zoltán — Juhász Gézához, Bp. 1938. jún. 8. PIM V. 3671/121. A levél ismeretét Tasi Józsefnek köszönöm. 451