A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Irodalomtörténet - Lengyel András: Egy későliberális ideológiakritikus. Vázlat Gáspár Zoltánról

kázásai" kapcsán pedig kimondta: „A totalitárius szigorúság megint diadallal tört be a közigazgatási tevékenység egy mindennapos feladatkörébe : ezentúl a házassági kihirdetés alóli felmentést sem adják csak úgy derűre-borúra, mint ahogy ez az átkos liberális korszakban történt."

95 Felszólalt a történeti szakasz politikai stílusa ellen is : „a népgyűléseken tele torokkal hirdetik a nemzeti egységet, de ez a nemzeti egység úgy látszik csak a népgyűlési szónoklatok hatásos fordulataiban él. Mit látunk ezzel szemben a valóságban? A nemzeti egység fennen lobogtatott jelszava jól megfér az osztály és felekezet elleni izgatással és nem zárja ki azt sem, hogy a magyarság egységét a vér és faj jelszavaival is megbontsák. Egyszerűséget ajánlanak a magyar népnek s ugyanakkor színpadias к ül s Ős egekkel, a tömegpártok mozgalmi külsőségeinek kelléktárából vett jelképekkel kápráztatják a magyar tömegeket. Felelősségről beszélnek s ugyanakkor könnyelmű és felelőtlen ígéretek özönét zúdítják az országra, felelősséget hirdetnek és olyan terveket portálnak, amelyek, ha közelebbről vesszük Őket szemügyre, még álmodozásnak sem elég határozottak, harmadszor is felelősséget hirdetnek és utoljára sem tesznek egyebet, mint az egyetemes bizonytalanságot fokozzák ki nem próbált ötletekkel, végig nem gondolt gondolatokkal és jelszavakkal, amelyek úgy konganak, mint az üres bádogdoboz."

96 S vitái közben, a számára hátrányos erőviszonyok tudatában is bátran szögezte le: ,,Az érvek lojális és méltányos harcát valóban el lehet némítani hatalmi parancsszóval, s az alkotmányos felelősséget az összes hatalmi eszközök birtokában és a legnagyobb párt odaadó támogatásával könnyűszerrel lehet vállalni. De van történelmi felelősség is s a történelem, amint nem kezdődik 1867-ben, valószínűleg nem végződik 1939-ben, s a történelem bizonyára igazságot fog szolgáltatni a meg nem hallgatott érveknek és számadásra fogja vonni azokat, akik, érvekre és aggodalmakra nem hallgatva, a nemzet egységét oktalanul felidézett szenvedélyeknek engedve, a legválságosabb időben tették kockára."

97 A citoyen pátosznak e fölvillanásai hevítették át sorait az ún. 2. zsidótörvény előzetes hírlapi vitája során is. Cikkei, amelyeket с tárgykörben, e jogfosztó törvény ellenében írt, publicisztikájának legfényesebb, mert legtisztább lapjai. A törvénytervezettel — beterjesztésétől elfogadásáig s még utána is — több cikkben szinte naponta foglalkozott. 1939. március 11-én, Legyen igazság с írásában a törvényt, mint kollektív büntetést fölfogó érvekkel vitázott. „A törvényjavaslat— írta — nem vétkeseket keres, a javaslatból hiányzik a bűn és bűnhődés jogi értelemben vett fogalma. Sőt tovább mehetünk, ez a javaslat alapjában tagadja a vétkesség és az ártatlanság erkölcsi fogalmait, egyszerűen a vér és faj mítoszának minden erkölcsi mérlegeléstől és beszámítástól mentes fogalmával operál."

98 Március 12-én a tervezet Önmagához viszonyított pontatlanságait, belső buktatóit tűzte tollhegyre: „Hétszázezer ember sorsát érintik a javaslat kaucsuk fogalmai. Ha a törvényszerkesztés mesterségének elmélete eddig nem operált volna a kaucsuk-paragrafusok fogalmával, legfőbb ideje volna, hogy ennek a törvényjavaslatnak a kedvéért megalkossa ezt a fogalmat. Ötszázezer emberről akar a javaslat intézkedni olyan alaposan, hogy mondvacsinált, képtelen és logikátlan osztályozások alapján még legalább kétszázezret csap hozzájuk."

99 Március 18-án a tervezet elfogadásának benső, a képviselőkben megmutatkozó bizonytalanságait leplezte le. „Száztizennégy képviselő szavazta meg ezt a javaslatot — írta — s huszonhármán álltak ki ellene; összegezve a két számot, nyilvánvaló, hogy a Ház tagjainak csaknem pontosan a fele —• hiányzott. 95 „A hivatalnak packázásai". MH. 1938. júl. 15. 98 Reakció?... Reakció! EK, 1939. febr. 15. 97 Egy miniszteri beszéd margójára. EK, 1939. márc. 9. 88 Legyen igazság. EK, 1939. márc. 11. 99 Szabotázs. EK, 1939. márc. 12. 448