A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Irodalomtörténet - Lengyel András: Egy későliberális ideológiakritikus. Vázlat Gáspár Zoltánról

Egy későliberális ideológia-kritikus Vázlat Gáspár Zoltánról LENGYEL ANDRÁS (Szeged, Móra Ferenc Múzeum) 1. Felemás utókor Gáspár Zoltánnak, hasonlóan számos más kortársához, akik a 2. világháborúban vesztették életüket, amnéziás-felemás utókor jutott. Halálát — pár hónappal később — még egy rövid nekrológ követte

1

, majd hosszú időre néma csend vette körül. Nevét nyomtatásban vagy két évtizedig le sem írták. A hatvanas évek közepétől — párhuzamosan történetírásunk egyéb területeken való megújulásával — neve újra fölbukkant. Előbb Bóka László sajátos aurájú „arcképvázlataiban"

2 tűnt föl, majd Füst Milán emlékezésében.

3 A hetvenes évek eleje pedig meghozta az első életrajzi vázlatot is, Csaplár Ferenc rövid, de úttörő tanulmányát.

4 Ezt nemsokára egy majdnem egész kolumnás nagy újságcikk követte

5 — fokozódó figyelem, sőt már-már Gáspár-„reneszánsz" kezdete ígérkezett. A lehetőség azonban lehetőség maradt. Neve ugyan mind gyakrabban bukkan föl azóta különböző összefüggésekben, ezek azonban lényegében esetleges, alkalmi megjegyzések, fölfedező, pontosabban újrafölfedező gesztusok. Hasznuk persze tagadhatatlan, s nemcsak kegyeleti szempontból. Neve forog, s így nemcsak utcát kapott Szegeden, de őt magát, történeti szerepét is „szokja" a szakma. Ezek az emlegetések a kívánatosnál mégis kevesebbet nyújtanak, sőt — éppen esetlegességük miatt — kicsit zavaróak is. A Gáspárt emlegetők megjegyzéseiből nem derül ki igazán, miért is tanulságos életműve s személye, s miért érdemli meg az utókor figyelmét. Kezdetben, részben még Csaplár Ferenc is, lényegében csak József Attila kapcsán emlegették. Csaplár pár lapos dolgozatának közel egyharmada a József Attila-kultuszban játszott (egyébként fölöttébb dicséretes) szerepét mutatta be, s Bokor László, L. Nagy Zsuzsa is vele kapcsolatban ezt az epizódot villantotta föl.

6 Bóka László, aki vitapartnere, de egyben barátja is volt, ugyancsak kapcsolja József Attilához, de őt mindemellett elsősorban az egyéniség érdekelte : a nagy memóriájú, versekért lelkesedő csillogó szellem. S ő, akinek emlékezése a tulajdonképpeni nyitányt jelenti a Gáspár-kutatásban, fölvillantja az irracionalizmussal szembefordulót is. „Mindenfajta misztikustól idegenkedő racionalistaként" mutatta be utóbbi Keresztényi Nándor is, s életművét Vezér Erzsébet is „a szenvedélyesen is fegyelmezett, harcosan is mindig értelemre ható publicisztikának" láttatta.

7 Ezekben az utalások1 Máté Iván, 1945.47. 2 Bóka László, 1966. 925—927. Az írás 1959-ben keletkezett, először Bóka Arcképvázlatok és tanulmányok című kötetében, 1962-ben jelent meg. Adatai kétségesek. 3 Füst Milán, 1967. 4 Csaplár Ferenc, 1971. 1145—1149. 5 Keresztényi Nándor, 1972. 6 Bokor László, 1972, L. Nagy Zsuzsa 1972. 7 Vö. Vezér Erzsébet 1970. 10. 427