A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Művészettörténet - Katona Imre–Rózsa Gábor: Egy elfelejtett szentesi keramikus: Jakó Géza (1886–1943)

14. Barnára égő agyagon arany és ezüst reflexeket mutató átlátszó mázzal fedett cserépbonbonnier és váza („Ja/ko" 16: 10/15 cm, 35: 19/8/8 cm — utóbbi Kovács Ferencné Bp. tulajdonában) A Zsolnay-gyárból kikerülve saját művészi profiljának kialakítására törekszik. Még abban sem biztos, a kerámia melyik műfaját műveli, megmarad-e a legklasszikusabb műfajnál, a fazekasságnál, vagy a fajansz valamelyik fajtájához pártol. A szentesi fazekasok készítményeire nem emlékszik, a hódmezővásárhelyi korsók sajátos formái sem jönnek elő emlékeiből, és az a technika sem, amelyekkel ezek készültek. Ezzel szemben az erdélyi szász korsók ismert technikájával, a sgrafitóssal megpróbálkozik — és nem is sikertelenül. Nem sikerül ugyan azt a mélykék színt megkapnia, mellyel ezek készültek, de a korsó, melyet készített, reprezentatív hatású. A szászokétól munkája a másféle technika miatt tér el.

78 A szászok fehér engóbos felületre tették a kék színű átlátszó mázt, s erre karcolták vissza sajátos növényi és madaras motívumaikat, valamilyen félkemény szerszámmal. Jakó a kék színű engóbot karcolta vissza a fehér színű masszán, melyet végül színtelen átlátszó mázzal fedett be. Ezért edényeinek kékje nem olyan mély, mint a szászoké. A karcolás finomsága mutatja Jakó grafikusi tanultságát, alapos rajzi felkészültségét. Ezt egyébként motívumainak finom rajzain sokszor megcsodálhatjuk. Többféle népi technikával megpróbálkozik, de egynél sem időzik hosszabb ideig, Jakó őrlődik saját elvei és a kortársi gyakorlat között. Miközben óvakodik a tömegáru-készítéstől, olyan tárgyakat hoz létre, melyek szinte az eladhatatlanságig igényesek, nem elsősorban formai kialakításuk miatt, hanem inkább díszítéseik következtében. Ez annak tulajdonítható, hogy Jakó Géza, miután a kerámián a díszítést tartotta fontosabbnak és nem a megformálást — gazdag díszítőapparátust tartott fenn. A festők — sokszor négyen, öten — különböző részfeladatokat végeztek. Egyesek mázaztak, mások majolikafestést 78 Katona Imre: A késő-habán kerámia és a XVIII. századi fajansz néhány kérdése. Művészettörténeti Értesítő, 1973, 4. sz. 233—254. 1. 403