A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Művészettörténet - Katona Imre–Rózsa Gábor: Egy elfelejtett szentesi keramikus: Jakó Géza (1886–1943)

14. Barnára égő agyagon arany és ezüst reflexeket mutató átlátszó mázzal fedett cserépbon­bonnier és váza („Ja/ko" 16: 10/15 cm, 35: 19/8/8 cm — utóbbi Kovács Ferencné Bp. tulajdonában) A Zsolnay-gyárból kikerülve saját művészi profiljának kialakítására törekszik. Még abban sem biztos, a kerámia melyik műfaját műveli, megmarad-e a legklasszi­kusabb műfajnál, a fazekasságnál, vagy a fajansz valamelyik fajtájához pártol. A szen­tesi fazekasok készítményeire nem emlékszik, a hódmezővásárhelyi korsók sajátos formái sem jönnek elő emlékeiből, és az a technika sem, amelyekkel ezek készültek. Ezzel szemben az erdélyi szász korsók ismert technikájával, a sgrafitóssal megpró­bálkozik — és nem is sikertelenül. Nem sikerül ugyan azt a mélykék színt megkapnia, mellyel ezek készültek, de a korsó, melyet készített, reprezentatív hatású. A szászo­kétól munkája a másféle technika miatt tér el. 78 A szászok fehér engóbos felületre tették a kék színű átlátszó mázt, s erre karcolták vissza sajátos növényi és madaras motívumaikat, valamilyen félkemény szerszámmal. Jakó a kék színű engóbot kar­colta vissza a fehér színű masszán, melyet végül színtelen átlátszó mázzal fedett be. Ezért edényeinek kékje nem olyan mély, mint a szászoké. A karcolás finomsága mu­tatja Jakó grafikusi tanultságát, alapos rajzi felkészültségét. Ezt egyébként motívu­mainak finom rajzain sokszor megcsodálhatjuk. Többféle népi technikával megpró­bálkozik, de egynél sem időzik hosszabb ideig, Jakó őrlődik saját elvei és a kortársi gyakorlat között. Miközben óvakodik a tömegáru-készítéstől, olyan tárgyakat hoz létre, melyek szinte az eladhatatlanságig igényesek, nem elsősorban formai kialakítá­suk miatt, hanem inkább díszítéseik következtében. Ez annak tulajdonítható, hogy Jakó Géza, miután a kerámián a díszítést tartotta fontosabbnak és nem a megfor­málást — gazdag díszítőapparátust tartott fenn. A festők — sokszor négyen, öten — különböző részfeladatokat végeztek. Egyesek mázaztak, mások majolikafestést 78 Katona Imre: A késő-habán kerámia és a XVIII. századi fajansz néhány kérdése. Művé­szettörténeti Értesítő, 1973, 4. sz. 233—254. 1. 403

Next

/
Oldalképek
Tartalom