A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Művészettörténet - Katona Imre–Rózsa Gábor: Egy elfelejtett szentesi keramikus: Jakó Géza (1886–1943)

,,A technikus-keramikus kvalitásra törekszik az anyagban, a keramikus-művész ugyancsak kvalitásra törekszik, de művészi értelemben első sorban. A művésznek ahhoz, hogy esztétikai szempontok mellett a technikai követelményeket is ki tudja elégíteni, a finom érzék mellett széleskörű technikai tudásra is szüksége van. Ez pedig csak állandó kísérletezés és tanulás útján, meg sok fáradság árán szerezhető meg. Nem csoda tehát, ha a keramikus — mint az alchimista — féltve őrzött tudományát, melyre, akármilyen kevés is az, mindig szörnyen rátarti és foglalkozását mindennél nemesebbnek tartja. Azt, hogy ez a büszkeség mennyire megvan a legkisebb fazekasban is, érdekesen illusztrálja az a régi német mondás, hogy: NACH DEM SCHÖPFER KOMMT DER TÖPFER, azaz a teremtő után mindjárt a fazekas következik." A Magyar Iparművészetben ez utoljára megjelent írását nyílt kérdéssel fejezi be, talán vitaindítónak szánta : ,,... Hol a helye hát a. keramikus-iparművésznek, kinek mégis csak több köze van az alkotáshozV De felvetése a szaklapban megválaszolatlan maradt. Épp úgy hallgat róla a szakma, mint a Keramische Rundschau-ban még mindig megjelenő igényes cikkeiről. Jakot — egyelőre nem tudni miért — egyszerűen elhallgatják ! Vélelmezzük, hogy a hallgatás egyik oka: a szakma elüzletiesedése, amikor már minden műhelynek megvan a maga üzleti köre, ezek torzsalkodást keltő átfedései, a megélhetésért folyó kegyetlen harc. A harmincas évek vége felé újra találmányai értékesítésével próbálkozik, most már itthon, de ekkor is a legtöbb dolga a Szabadalmi Bírósággal akad, a peres ügyek kedvét szegik. A kéziratban ránkmaradt tucatnyi találmánya főként az olcsó kályhacsempe, egy füstcsőzáras mérgesgáz-elvezető készülék és az ún. „porcellánmajolika" (950—1000°) tárgyköréből való.

61 Valóságos hobbyjává lesz a tüzeléstechnika. A kisméretű hordozható, vagy szétszedhető vegyes fűtési rendszerű cserépkályhák terveit, leírásait, tetszetős külső megjelenésüket, sorozatgyártásuk lehetőségeit latolgatja, jegyzeteli korábbi vázlatainak hátoldalaira, újságszélekre, nyomtatványokra. Közben egyre szegényebben élnek, és rá-rászorulnak a szentesi Jakok segítségére is.

62 A Sors azonban — talán most először — Jakónak erkölcsi elégtételt ad:

63 „A vallás és közokt. miniszter úr 1941. április hó 15-től kezdődően megbízást adott Jakó Géza nyűg. székesfővárosi iparrajziskolai tanárnak az „agyagipari kémia és technológia" c, kollégium tanítására. Jakó Géza tanár személyében az említett tárgykör európai hírű tudósát sikerült az iskola részére megnyernünk" — írja Szablya-Frischauf Ferenc, a Kinizsi utcai híres Iparművészeti iskola igazgatója, aki Jakot a magyar iparművészeti oktatás fellegvárának kerámia-fakultása élére az 1940. december 27-én elhalálozott Orbán Antal szobrászművész helyére már nem tudja felkérni: betegsége miatt már csak heti 4 órát vállalhat óraadóként. Gyakorlatias, kísérletező szemléletét bizonyítja, hogy még belépésének évében, ,,az 1940/41. tanév tervszerű és átgondolt gazdálkodása következtében ... a kerámiai szakosztály 2 újonnan épített égető kemencével, kompresszorral hajtott agyagőrlőgéppel szereltetett fel." Hagyatékában ránk maradt az 1941/42. tanév Jakó-féle előadásainak tematikája, néhány óravázlata, és keramikus tanítványainak névsora:

64 61 KJM. Helyt. dok. ltsz.: 85. 14. 6. 11—1. és 12—16. 62 Uo. ltsz. : 85. 10. 60., 63., 64., 67., 69. és 70. 63 Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola (OMKII) Évkönyve 1880—1941. (Szerk.: Szablya = Frischauf F.) Bp. 1942. 15. 64 KJM. Helyt. dok. ltsz.: 85. 14. 7. 9. 1—2. 397