A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Éremtan - Huszka Lajos–Nagy Ádám: Pénzforgalom Szegeden 1944–1945-ben

A váltópénzhiányról és a pénz értékéről változatlanul folytak a viták és polémiák. A szegedi Nemzeti Bizottság február 3-i ülésén Komócsin Mihály tette szóvá ezt a gondot, amely „katasztrofális méreteket ölt", Balogh István válasza szerint: „Sajnos a kormány ezt mind ismeri, de teljesen tehetetlen, mert a kormány egy fillér nélkül áll..."

84 A Nemzeti Bizottság február 27-én jegyzőkönyvében rögzíti': „ ...kifejezésre juttatja nagyfokú elégedetlenségét a pénzügyi kormányzat tanácstalansága fölött, amelyet a Pénzügyminisztérium a gyakorlati pénzügyi kérdések megoldása terén tanúsít. Éppen ezért a Nemzeti Bizottság felhívja a pénzügyi kormányzat figyelmét arra, hogy mind a megfelelő váltó aprópénzzel való ellátás kérdését, mind pedig a pengő és rubel között a magyar gazdasági élet súlyos hátrányára fennálló egyoldalú aránytalanságot a legsürgősebben rendezze."

65 1945 első hónapjaiban a koalíciós pártok között nem volt teljes az egyetértés a gazdasági élet, a pénzforgalom zavarainak megszüntetése, az infláció megfékezése kérdésében. A megoldásra váró feladatok közötti fontossági sorrend és a tennivalók módozatainak tekintetében eltértek az álláspontok. Halmozódtak a pénzkérdésnél lényegesebb tennivalók, új közigazgatás és hatalmi szerv megteremtése, termelés beindítása, új hadsereg szervezése, a földkérdés rendezése, a hatalomért folyó politikai harc stb. A munkáspártok és a szakszervezetek képviselőinek véleményével ellentétben

66 a többi pártok szószólói, sok esetben a közvélemény is a pénzügyi apparátust, a pénzügyminisztert támadták tanácstalansággal, tétlenséggel vádolva. A fegyverszüneti egyezmény nyilvánosságra hozatala után is a pengő, rubel, hadipengő közötti aránytalanságokat elemezgették azok, fedezetét kutatták. A gazdasági helyzet súlyosbodását a pénzkérdés tisztázatlanságával akarták magyarázni. A reálisabban gondolkodók a pénz fedezetét a termelőmunkában, az árutermelésben, az újjáépítés serkentésében látták.

67 A jelenségek megítélése közvetlenül az események menetében nagyon nehéz. Szirmai István március 2-i vezércikkében azt írja, hogy „Fokoznunk kell a tempót az építés minden vonalán...", de kritizálja a pénzügyeket. „A városok sora gondol már arra, hogy városi szükségpénzt bocsájt ki és meg is fogja tenni, még ha tudják is, hogy ez nem hoz megoldást, legfeljebb csak pillanatnyi könnyebbséget. Kénytelenek ehhez az eszközhöz folyamodni, mert pénzügyi kormányzatunk tehetetlen, nem képes országos megoldást találni. Inkább tűri azt a pénzügyi anarchiát, ami letagadhatatlanul van éppen pénzügyminiszterünk erélytelensége vagy hozzánemértése folytán..."

68 A cikkíró pontos látleletet adott, csupán következtetéseiben túlzott. A háború okozta gazdasági leromlás javításához idő kellett. A pengő és a hadipengő értékét valóban a magyar állam garantálta, de mindkét fajta pénz alapja is ugyanaz volt: a munka és a megmaradt termelési eszközök. Ez azonban pillanatnyilag nagyon kevésnek látszott. Természetesen súlyosbította a helyzetet, hogy az ország nemesfémkészletét, sok más értékkel együtt külföldre hurcolták, ami 1945 májusában amerikai kézre került. Ilyen körülmények között jogos volt az elvárás, hogy a gazdasági élet rendezéséhez országos megoldást kellett találni. Efelé hatottak az intézkedések és ezt próbálták erősíteni a közvéleményben is. A már említett újságcikkeken kívül szó volt erről a város törvényhatósági ülésén, ahol Dénes Leó kijelentette, hogy ... „A pénzkrízist 64 Vál. dok. Csm. mm. 1970. 312. 65 Vál. dok. Csm. mm. 1970. 599. 66 Munka, 1945. ápr. 22. Tombácz Imre : Panaszok 67 Munka, 1945. április 8. 1. p. Berényi Árpád: Áralakulások 68 Dm. 1945. márc. 2. Sz(irmai István): Fokoznunk kell a tempót 368