A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Éremtan - Huszka Lajos–Nagy Ádám: Pénzforgalom Szegeden 1944–1945-ben

megoldását segítő testület december 7-i ülésén javaslatot is tett :.. .„A város gazdasági bizottsága újra foglalkozott az orosz hadsereg által nagytömegben forgalomba hozott 1000-es bankók által előállott visszás helyzettel, ami a gazdasági életben komoly fennakadást okoz, mert az ezres tömegek mellett hasonló minőségű váltópénz alig került forgalomba. Tudtunkkal a város hatósága már többször tett eredménytelenül előterjesztést arra, hogy a szükséghez képest az orosz hadsereg által az ezresek mellett kellő váltópénz is hozassék forgalomba. Mivel a kérdés nézetünk szerint halasztást nem szenvedhet, javasoljuk Polgármester úrnak, hogy egyelőre 500.000 P értékű városi váltópénzt nyomasson és hozzon forgalomba 50, 20 és 10 pengős címletekben. Nagyobb címletet azért nem javaslunk, mert ezen pénzek váltópénz jellegét kívánjuk domborítani, és azért is, mert a pénz előállításához szükséges klisék tudtunkkal még a múlt háború utáni időből 50, 20 és 10 pengős címletek részére, a kultúrpalotában készen fekszenek. Mivel a technikai keresztülvitel is időt vesz igénybe, kérjük az elvi döntés mielőbbi meghozását. Ezen kiadandó váltópénz ellenében javasoljuk, hogy ugyanannyi mértékű orosz kibocsájtású ezres helyeztessék a város pénztárába zároltan letétben."

35 A bizottság igyekezete érthető és dicsérendő, ám úgy látszik, hogy a részletek végiggondolásával nem volt idejük foglalkozni. Feltétlenül gondot jelentett volna ugyanis a pénzek kibocsátásával azok elfogadtatása az amúgy is zavaros pénzforgalomban. A pénzek használata, értéke, elterjedése ugyancsak kérdéses. Ki adott volna bármit is olyan pénzért, ami csak Szegeden érvényes, hiszen a környék városaival való megegyezés a pénzek elfogadásával kapcsolatban szóba sem került, nem is kerülhetett? Felületes a bizottság értesülése arról is, hogy a korábban kibocsátott városi pénzek kliséi megvannak és felhasználhatók, már csak azért is, mert azok koronára szóló pénzjegyek voltak. Nem csoda, hogy a javaslat hivatalos úton nem is jutott tovább. Tudomásunk van azonban még egy kísérletről. Mialatt a polgármester a szovjet hadsereg Szeged városi parancsnokához fordult a Vörös Hadsereg által kiadott apróbb címletű papírpengősök forgalomba bocsátásáért és más — ismertetett — módokon próbált pénzt szerezni, addig a volt polgármester, Pálfy György a maga módján gondolta a pénzügyi helyzet megoldását. Pálfy György október 18-tól helyettes polgármester, majd 1945 novemberétől főispán és közellátási kormánybiztos volt. Visszaemlékezése során elismerte, hogy a Szeged felszabadítását követő 1-2 hónap eseményei ellenére, politikai tájékozatlansága miatt helytelen következtetést vont le.

36 A felszabadítás tényét megszállásnak fogta fel, ezért azt gondolta, hogy úgy mint 1919-ben Szeged francia megszállása idején, a város vezetőinek a kötelessége elsősorban a váltópénzhiányon segíteni. Bízott abban, hogy személyes kapcsolatai révén gyorsan jelentősebb költségek nélkül, szükségpénz kibocsátásával és forgalomba hozatalával kiküszöbölheti az aprópénzhiányt. Ezenkívül éppúgy, mint 1919-ben, a város egyúttal nagy összegű visszafizetési kötelezettségtől is megszabadul a pénzek elpusztulása, elkallódása, be nem váltása révén. Pálfy György előrelátóan kívánt cselekedni. A pénzügyi osztály vezetőjével előkerestette és tanulmányoztatta az 1918—19-es szegedi szükségpénzek elkészítési terveit, tanácsi határozatait, a nyomda munka, felügyelet, ellenőrzés és a forgalomba hozatal módját. Nem véletlen tehát, hogy az 1944—45-ös állítólagos szegedi szükségpénz tervezetéhez készült szöveg és ügymenet leírása,

37 ami bekerült a nu35 CsmL. Sz. v. gazd. b. jkv. 1944. dec. 7. 36 Huszka Lajosnak tett szóbeli nyilatkozata 1967-ben. 37 Ambrus Béla 1978. 12—18. 361