A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Történelem - Balázs György: Az oktatás megindulása és demokratizálásának kezdetei 1944–1945-ben Szeged-Alsóközponton

jesztette fel a főigazgatóságnak. A listán szereplő tanítókat az Igazoló Bizottság igazolta, és ők zavartalanul oktathattak tovább. Az új társadalmi rend ily módon is demokratizálni kívánta a magyar oktatást, hogy a nem odavaló elemeket igazoló eljárással eltávolítsa. Az igazoltatás lefolytatása után a hivatalukban maradt tanítók, tanárok az Ideiglenes Kormány 7/1945. M. E. sz. rendeletére letették az alábbi szövegű esküt: „Én esküszöm a mindenható és mindentudó Istenre, hogy Magyarországhoz, annak alkotmányához, az Ideiglenes Nemzetgyűléshez és az Ideiglenes Nemzetgyűlés által választott Ideiglenes Kormányhoz hü leszek. Magyarország törvényeit, törvényes szokásait, az Ideiglenes Nemzetgyűlés határozatait, az Ideiglenes Nemzeti Kormány rendeleteit megtartom, hivatali elöljáróimnak engedelmeskedem, a hivatali titkokat megőrzöm és hivatali kötelességeimet pontosan, lelkiismeretesen a nép érdekeinek szem előtt tartásával teljesítem, Isten engem úgy segéljen."

30 A kormánynak a fenti rendeletei, valamint a Tankerületi Főigazgatóság eddigi intézkedései és a helybeli tantestület munkássága hitelt érdemlően azt bizonyítják: ha vontatottan is, de az iskolákban az élet kezdett a régi mederbe visszatérni, ami persze nem jelentette azt, hogy az elkövetkező időkben nem adódtak nehézségek. Az iskoláknak tüzelővel való ellátása továbbra is gondot okozott az iskolavezetésnek. Varga Mátyás igazgató 1945. február 3-án Szeged polgármesteréhez fordult, hogy a korábban megvásárolt 104 űrméter fa — amelynek nagyobb részét elszállították — fennmaradó 26 űrméterét segítsen Szeged-Alsóközpontra szállíttatni, (a község gazdáinak fogatait a Szovjet Katonai Parancsnokság ugyanis közmunkára igénybevette), mert ellenkező esetben a tanítást nem lehet tovább folytatni. A polgármester közbenjárására a Szovjet Katonai Parancsnokság engedélyezte a fa kiutalását sőt az elszállításában is segédkezett.

31 így a tüzelőhiány pótlása itt kevésbé akadályozta a tanítás menetének zavartalanságát. A szeged-alsóközponti iskolák állapota a felszabadulás után kielégítő volt, a háború nem rongálta meg őket. Közülük néhányat ugyan feldúltak — mint a lázártanyai, a nagyszéksósi és a madarásztói iskolát — de ezeket rövid időn belül rendbehozták, tehát a tanítás megkezdésének és folyamatosságának ez nem lehetett akadálya. A tanítás mellett a községi iskolákban a Magyar Vöröskereszt is hamarosan újrakezdte munkáját. A Tankerületi Főigazgatóság felhívására 1945. július 30-án a szegedi Vöröskereszt szervezet útmutatása alapján megszervezték az Ifjúsági Vöröskereszt Csoportot mind a 12 iskolában, 396 tanulóval.

32 Az iskoláknál a Vöröskereszt megszervezése egyre jobban a konszolidált helyzet képét vetíti elénk. A tanév folyamán a tantestületben a fluktuáció meglehetősen nagy volt, a nevelők egy részét saját kérelmére, vagy más okból egyik iskolából a másikba helyezték, viszont néhányan visszatértek azok közül, akik eddig szolgálatra nem jelentkeztek. A lázártanyai iskolához kapott beosztást Veres Antalné (Pálfy Mária) tanítónő, Pribék Valériát pedig 1945. március 27-i hatállyal Szeged-Várostanyára (ma: Ásotthalom) helyezték át.

33 Május 22-én Varga Mátyás igazgató azt jelentette a Tanfelügyelői Hivatalnak — közben 1945. április 18-án megalakult Szegeden a Tanfelügyelői Hivatal, vezetőjéül dr. Becker Vendelt, helyetteséül dr. Bóka Ferenc tanügyi fogalmazót nevezték ki —, hogy Hantos Mihály szeged-nagyszéksósi állami tanító, aki eddig katonai szolgálatot teljesített, szolgálattételre jelentkezett. Mivel a nevezett 30 CSML Szeged-alsóközpont iskolai iratai 53/1945. sz. 31 CSML Szeged-alsóközpont iskolai iratai 71/1945. sz. 32 CSML Szeged-alsóközpont iskolai iratai 99/1945. sz. 33 CSML Szeged-alsóközpont iskolai iratai 100/1945. sz. 346