A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Történelem - Sipos József: A Kisgazdapárt a polgári demokratikus forradalom első szakaszában

szervezését. (Erről a szervezkedésről és a pártról külön tanulmányban írunk részletesebben.) A Kisgazdapárt vezetősége ezt a párt elleni támadásnak minősítette. Jogosan, mert a Földművespárt szintén a parasztságot kívánta megszervezni, de középbirtokosi-gazdagparaszti vezetés alatt, ezek reakciós szolgálatába. Ezért a Kisgazdapárt vezére, Nagyatádi Szabó István december 8-án levélben bejelentette kilépését a Gazdaszövetségből. (Ennek igazgató választmányába 1918 tavaszán választották azzal a hátsó szándékkal, hogy pártját a nagybirtokosok befolyása alá vonják. Ez azonban nem sikerült!) Kilépését azzal indokolta, hogy „amikor minden alakulat politikai pártok szerint csoportosul, én, mint az Országos Kisgazdapárt elnöke, nem lehetek tagja egy olyan egyesületnek, amely egy másik politikai pártot alakított és ezzel a Kisgazdapártot gyöngíteni igyekszik."

47 Érdekes, hogy a Kisgazda című lap is csak ezt a szempontot — a párt meggyengítését — visszhangozta kommentárjában, és nem fogalmazta meg egyértelműen a Földmüvespárt vezetőinek reakciós céljait. Miért? A későbbi fejlemények alapján azt mondhatjuk: mert nem akarták véglegesen elzárni az esetleges közeledés, illetve egyesülés útját. Egyelőre azonban az ellentéteken volt a hangsúly. Az MSZDP, a keresztényszocialista, a kommunista és a Mezoffy-féle pártok szervezkedése mellett elsősorban a Földművespárt gyors sikere aktivizálta a Kisgazdapárt vezetőségét. A további szervezkedés előmozdítása érdekében röpiratot bocsátott ki az ország minden vidékére. Ebben ismertették a párt törekvéseit, intézményeinek tevékenységét és a többi párthoz való viszonyukat. Utasítást adtak a Kisgazdapárt községenként, választókerületenként és vármegyénként való megszervezésére. Ez jól mutatja a vezetőség törekvését a párt modern szervezeti struktúrájának kiépítésére. Ebben is a szociáldemokrata párt példáját követték. Figyelemre méltó továbblépésnek látjuk a választókerületenkénti szervezetek, illetve vezetőségek létrehozását. A párt aktivistáinak feladata volt, hogy összehívják a falvak népét és gyűlésen ismertessék meg velük a röpirat tartalmát.

48 Kérték aktivistáikat, hogy ahol pártszervezetet akarnak létrehozni, azt időben jelentsék be a központi vezetőségnek. Annak napját ugyanis kölcsönös megállapodással tűzték ki, mert a pártvezetőség csak így tudta magát képviseltetni. Az ilyen szervezőgyűlések összehívására a vezetőség plakátokat és röplapokat küldött a helyi szervezőknek.

49 December közepén a parasztság részéről már olyan nagy érdeklődés mutatkozott a Kisgazdapárt szervezkedése iránt, hogy a központi vezetőség küldöttei nem tudtak mindenhová eljutni. Ezért a párt sajtóján keresztül azt ajánlották azoknak, akik a Kisgazdapárthoz kívántak csatlakozni, hogy önállóan kezdjék meg a szervezkedést, a szervezőgyűléseken válasszanak 10-30 bizalmi férfit (az elnevezést is az MSZDPtol kölcsönözték!) és egy alelnököt, ezek névsorát küldjék el a párt központi irodájába. Az alelnök feladata volt a további szervezkedés vezetése és a kapcsolatok tartása az országos és választókerületi vezetőségekkel, a választókerületi gyűlésekre való mozgósítás. Nekik és a bizalmi férfiaknak kellett gondoskodni arról, hogy az eljövendő választásokon a pártba tömörültek „egységesen szavazzanak majd a Kisgazdapárt kerületi jelöltjeire." Azokban a választókerületekben, ahol a szervezkedés olyan eredményes volt, hogy a nemzetgyűlési választásokon a párt többséget remélhetett, ott a központi vezetőség választókerületi nagygyűlést szervezett. Oda elküldte szónokát, és ott már a megszervezett községek képviselői megválaszthatták a kerületi 47 Uo. 1918. december 15. 3. 48 Uo. 1918. december 8. 2. 49 Uo. 1918. december 8. 3. 326