A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Történelem - Sipos József: A Kisgazdapárt a polgári demokratikus forradalom első szakaszában

kisiparosok és kiskereskedők érdekeit is képviselni akarta, mellyel tömegbázisát kívánta növelni. A honvédelemmel kapcsolatban követelték a katonai szolgálati idő leszállítását, egységesítését és az állam által történő megfizetését. A parasztság antimilitarista hangulatát tükrözte az a gondolatuk, hogy „csak annyi haderőt kívánunk fegyverben tartani, amennyi a határvédelem és a belső rend fenntartására szükséges." A közoktatás és népnevelés című fejezetben a progam követelte az ingyenes népoktatást és továbbképzést, a felekezeti népiskolák és tanítóképzők államosítását (ez a háború idején megfogalmazott törekvésükhöz viszonyítva is új volt!) és a parasztság mezőgazdasági szakoktatását, mivel az intenzív termelésre akarták felkészíteni a földművelőket. Az igazságügy című fejezetben követelte a program ,,a jogvédelem olcsóbbá tételét, és hogy bárki is személyesen, ügyvéd nélkül védekezhessen mindenféle perekben, bármely bíróság előtt." Követelték a községek által a múltban szerzett és jogtalanul használt vagyonok, földek eredetének megvizsgálását, jogos tulajdonosuknak való visszaadását, akik — tudomásunk szerint — elsősorban a parasztság föld nélküli vagy szegényebb rétegeiből kerültek ki. „A beházasodott vők jogi hely; étének szabályozását és az öröklési jognak a kisgazdálkodás érdekei szerinti átalakítását" is kívánták, amelyekkel tényleges társadalmi igazságtalanságokon akartak javítani. A népjóléti követelések című fejezet nagy helyet foglal el a programban. Első helyen követelték a háborúban részt vettek elhelyezkedésének hivatalos állami támogatását, az állami aggkori és baleseti biztosítás parasztságra is történő kiterjesztését, a szegények államköltségen való eltartását, a háromnál több gyermekes szülők állami segélyezését, a közegészségügy, a gyógyszertárak és az összes biztosító intézetek államosítását, közegészségügyi minisztérium felállítását. E követelések „megvalósítása a magyar kapitalizmus körülményei között utópisztikus"

42 — írta Király István. Ez igaz! Mi úgy véljük azonban, hogy itt a párt programja éppen azért érdekes, mert radikalizmusával túllép a kapitalizmus lehetőségein. E követelések lényegében egybeestek a kommunisták és a szociáldemokraták követeléseivel, ezért együttműködési lehetőséget biztosíthattak velük; ennyiben a polgári demokratikus forradalom radikális népi-kispolgári továbbfejlesztését is magukban hordozták. A Kisgazdapárt többi szociálpolitikai követelése is lehetőséget biztosított a munkáspártokkal való együttműködésre. Ilyenek voltak a „törvénytelen" gyermek anyakönyvi megbélyegzésének törlése, a „házasságon kívül született gyermek eltartását — az édesanya kívánságára — az állam segítse, „lelencek és elhagyott gyerekek államköltségen való lelkiismeretes gondozását és jó nevelését" is követelte a program. A program utolsó fejezete a közélelmezésüggyel foglalkozott. Követelte a Haditermény Részvénytársaság és az összes háború alatt létrehozott kereskedelmi központ megszüntetését. Ennek oka az volt, hogy a parasztság által annyira gyűlölt rekvirálások után a begyűjtött termény e vállalkozásokhoz került, amelyek nagyarányú spekulációt bonyolítottak le, lényegében a néptömegek kárára. E vállalatok készletei fölött minden megyében az alispán rendelkezzék — írta a program —, és csak a felesleget szállíttathassa el a közélelmezési miniszter a szükséget szenvedő vidékekre." Az egyes megyéknek kedvező követelést — mely alapján akár provincializmussal is vádolhatnánk a Kisgazdapártot — azonban kiegészítették egy általánossal : követelték a „fejkvóta", az alacsony háborús élelmiszeradag felemelését. Ezt is mutatja, hogy e párt nemcsak a parasztság partikuláris érdekeit próbálta képviselni, hanem ahol szükségét érezte, népben-nemzetben is gondokodott. Mit lehet általánosítani a Kisgazdapárt programjából? E program következetesen harcot hirdet a magyar parasztság életében még megtalálható feudális maradványok 42 Uo. 323