A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Történelem - Sipos József: A Kisgazdapárt a polgári demokratikus forradalom első szakaszában

3. A földreform megvalósításában sok olyan törekvése van a pártnak — írták —, „amely nem egyezik a kormány addig ismertetett birtokpolitikai programjával." 4. A községek és a volt úrbéresek jogutódait képviselő' testületek között nagyon sok sérelmes vagyonjogi és vagyonhasználati kérdés volt, amelyeket a párt rendezni akart.

17 Ez a pont tehát a feudális maradványok ellen irányult. E követelések a forradalom gyó'zelme után elsó' ízben jelezték, hogy a Kisgazdapárt nem mindenben azonosul a Nemzeti Tanácsba tömörült pártokkal, ill. az új kormány politikájával. Ez azonban — mint látható — nem jelenti azt, hogy e párt konzervatívabb, mint a Nemzeti Tanácsba tartozó pártok. Só't ! E követelések a kormányban levő pártokénál egyértelműbben tartalmazzák a kis- és középparasztság speciális, demokratikus törekvéseit: a feudális maradványok elleni küzdelmet, a radikális földreformot, a parasztságot sújtó törvények megváltoztatását és a demokratikus választásokat. (E kérdések részletes elemzését a Kisgazdapárt új programjának tárgyalásánál fogjuk elvégezni!) 2. Parasztmegmozdulások és a párt A katonai vereség, a megkezdett béketárgyalások és a forradalom hatására a katonaság szétszéledt és fegyvereivel hazafelé tartott. Az új kormány világosan látta, hogy ezt a folyamatot megakadályozni nem lehet, s ezért a belügyminiszter körtáviratban figyelmeztette a csendó'rséget, hogy a hazaözönló' katonákkal szemben semmiféle megtorló intézkedéseket ne tegyen, „a személy- és vagyonbiztonságot azonban megóvja."

18 A falvakba hazatérő' katonák elkeseredése sok helyen ösztönös parasztmegmozdulásokat robbantott ki. E parasztmegmozdulásokkal a polgári történetírás alig foglalkozott, mert koncepciójában a parasztság ösztönös lázadása nem kapott helyet.

19 Az 50-es és 60-as évek marxista történetírása viszont fontos feladatának tekintette e megmozdulások részletesebb feltárását, illetve parasztmozgalomként való bemutatását.

20 E művek azonban nem tudják hitelt érdemló'en bizonyítani, hogy az ösztönös lázadások valósan parasztmozgalommá szervezó'dtek-e? E kérdésnek és az utóbbi 15 év helytörténeti irodalmának szintetikus feldolgozása, új szemléletű eszmei-politikai értékelése még várat magára. Mindenesetre ezek elsó' olvasása után is felmerül a kérdés: a parasztmegmozdulások lecsendesedése elsó'sorban az ellenük fellépő' karhatalmi eró'knek — (ezt állítja a szakirodalom többsége!) —, vagy a polgári demokratikus kormányzat és a pártok által használt politikai eszközöknek tulajdonítható-e? Ez utóbbi kérdést a szakirodalom még nem vizsgálta! Mi e megmozdulások önálló kutatásával és bemutatásával most nem foglalkozhatunk, ez szétfeszítené témánk kereteit. Feladatunknak csupán azt tekintjük, hogy tisztázzuk a Kisgazdapárt viszonyát a parasztmegmozdulásokhoz és annak hatását a párt politikájára, szervezkedésére és programjára, mert a szakirodalom még e kérdésekkel sem foglalkozott. Ennek feltételezhető' oka: elsó'sorban a megfelelő' szemléleti attitűd hiánya és az igen szegényes forrásbázis. Mi — ez utóbbi ellenére is — fontosnak véljük e kérdés vizsgálatát. 17 Magyar Lobogó, 1918. november 17. 1—2. 18 Párttörténeti Intézet Archívuma (a továbbiakban — PIA) A. XVI. 1/11. 19 Ezt bizonyítja Bodrogközy Zoltán 1929. 330. könyve is, amely a címe ellenére — az általunk tárgyalt időszakban — elsősorban csak a parasztpártokkal foglalkozik. 20 Ezek közül mi elsősorban a következő monografikus műveket említjük: Szemere Vera 1963. (témánkhoz: 28—40.), Mészáros Károly 1968. (témánkhoz: 18—30.) és Hajdú Tibor 1968. (témánkhoz: 92—103.) 315