A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Történelem - Zombori István: Az orgonakészítő Kováts István (1797–1843) önéletírása

amit a vizsgált kötet bizonyít, még így torzóban is : hogy a szegedi polgárságban megvolt ősei iránt az érdeklődés, és a saját életének megörökökítése iránti igény Talán csak az akarás, vagy a tehetség hiányzott hozzá. Nem tudjuk megmondani hány hasonló igényű és formátumú családi füzet keletkezett és veszett el a szegedi polgárok kozott. Egy azonban bizonyos: a most tárgyalt kötet és az általunk nem ismertek nelkul nem keletkezett volna 1885 körül az a nagyszerű kézirat, amelyet „Egy szegény porfiu önéletrajza" címen ismerünk az építész Kováts István tollából. Az „orgonás" Kováts család tagjai tudtak erről a kötetről és bizonyára nagy becsben tartották édesapjuk írását. Azt igazolni lehet, hogy az elsőszülött fiú örökölte mindig, es a családi képekkel, majd fényképekkel együtt adták tovább az egyre bővülő hagyatékot. Ez a tradíció némileg módosult a közelmúltban, amikor az utód nélküli Sándor átengedte az öccsének, Bélának, akitől a múzeum megkapta a kéziratot De ő is kikötötte, hogy xerox másolatot kapjon, amit az eredeti példány őrzési helyének foltüntetésével továbbadhat fiainak. A kéziratos példányban további, későbbi bejegyzést sajnos nem találunk. Vagy a vállalkozási kedv hiányzott, vagy a tehetség az is lehet, hogy eredeti iránti tisztelet tartotta vissza a családtagokat, tény, hogy nem írtak bele. Arról van tudomásunk, hogy az utóbbi másfél évtizedben, a'nyugdíjba vonult Kovács Béla két alkalommal is (1974, 1980) papírra vetette apja, K. Sándor (1872—1953) és saját élete történetét, összegezve ebben az egész Kováts—Kovács család múltját. Mindez azonban — a Kovács család további tagjainak sorsával együtt — már egy más tanulmány témája lesz. Függelék Kováts István önéletírása és a Társalkodóban megjelent cikke. Mindkettőt az eredeti ortográfia szerint közüljük. 1. kép: A kézirat 2. v oldala