A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)
Régészet - Béres Mária: Adatok az Árpád-kori gabonatárolás kérdéséhez
Adatok az Árpád-kori gabonatárolás kérdéséhez BÉRES MÁRIA (Szeged, Móra Ferenc Múzeum) Az Árpád-kori és késő középkori falufeltárásokon az egyik leggyakrabban előforduló régészeti jelenség a változatos alakú, méretű gödrök nagy száma. Kontraparton, az Árpád-kori Sáp falu területén közel másfélszáz ilyen objektumot tártunk fel, s ez a szám — az eddigi teljesen 1 és részben feltárt 2 10—13. századi falutelepüléseinket figyelembe véve is — feltűnően nagy. Árpád-kori falukutatásunk ezideig tett erőfeszítései ellenére sem vagyunk még abban a helyzetben, hogy egy-egy megkutatott településen belül a fent említett építmények házakhoz és más telepjelenségekhez való viszonyát, elhelyezkedését a teljesség igényével vizsgálhassuk. Kevés kivételtől eltekintve nagy gondot okoz a gödrök relatív kronológiai szétválasztása is, abszolút időrendjük megállapítása pedig a bennük levő leletanyag korhatározó értékének függvénye, és szerencsés körülmények között is a kérdéses objektumok használatának csak a felső időhatárát adhatják meg, hiszen többnyire eredeti funkciójuk megszűnte után kerültek beléjük — hulladékként — a datáló értékű tárgyak. így az egyik legnehezebb feladatnak az egyes gödörtípusok eredeti funkciójának meghatározása tűnik. A gödörfajták megnevezése során terminológiai zavar keletkezett régészeti szakirodalmunkban abból a tényből, hogy néhány kutató akkor használja a „verem" kifejezést, ha a földbe vájt objektum általa meghatározott eredeti, általános tároló funkciójára kíván utalni — függetlenül az építmény formájától. 3 Ezért gyakran nem, vagy csak általánosságban adják meg ezen objektumoknak a formájára és betöltésére vonatkozó adatokat. Mások — pusztán formai alapon — „vermeket" és „gödröket" különítenek el. Vermeknek a klasszikus, a néprajzi irodalomból jól ismert 4 méhkas, körte, vagy trapéz átmetszetű építményeket tartják, s gabonatároló voltukat — helyesen — természetesnek vélik. Ugyanakkor más formájú, az említett objektumok sorába tartozó, gondosan elkészített létesítmények esetleges eredeti tároló funkciójának lehetőségét kizárják, s ezeket a szabálytalan alakú, földbe vájt agyagnyerőhelyekkel együtt 1 Bóna István, 1973. A biztosan Árpád-kori és a bizonytalan korú vermek száma összesen ötven volt. 2 Kovalovszki Júlia, 1980. Biztosan Árpád-kori és bizonytalan korú vermet harmincat ír le. Kovalovszki Júlia, 1975. 210. Számos agyagnyerő gödröt, néhány gabonásvermet és négy — valószínű — kutat említ. Szabó János Győző, 1975. 21. 1. kép és a 36. kép. Az Árpád-kori Báb falu feltárt részén öt-hat verem fordult elő egy csoportban. Vermek természetesen a többi Árpád-kori faluásatásokon is kerültek elő, de ezeket részletesen nem tették közzé, s pontos mennyiségüket sem ismerjük, vagy csak az egykori falu igen kis részletéből néhány ilyen objektum került napvilágra. 3 Fodor István, 1973. 87.; Horváth Béla, 1968. 81. 4 Füzes Endre, 1984. 93—130. 25
