A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Néprajz - Markos Gyöngyi: Bábaság Makón

Ezen szabályrendeletbe ütköző kihágás miatt az eljárás a közigazgatási hatóságnak, mint rendőri büntető bíróságnak hatáskörébe tartozik" — elfogadja és 15 napi meghirdetés után jóváhagyás végett Csanádvármegye törvényhatósági bizottságához felterjeszteni rendeli. — Utasítja a képviselő testület a v. tanácsot, hogy szabályrendelet 8. §-ában megállapított felemelt illetményeket a szabályrendelet felsőbb jóváhagyása után folyósítsa. — Miről a v. tanács értesíttetik. Kmft. Jegyzetté : P.H. Olvashatatlan aláírás sk. v.jegyző IV. Nagymama azt mondta, hogy ő nem tudott az ágyon lenni. Levackolt a fődre. Letettek egy párnát a fődre, oszt akkor azon jajgatott míg gyütt a bába. Mer az anyja elment a bábáért. (Sz. I.) * * * Vótak ijen székök, oszt odaültették, ott szült mög. Ojan is vót, Ki vöt vágva, mint a vécéluk. Oszt odaűtették, oszt ott szült meg. Én nem is láttam, hallottam csak mástul, hogy valamikor úgy szültek. (K. J-né) * * * A nagy fájás mán tolófájás. Ami előtte van, azt csendes fájásnak monta a bábaasszony. Hogy: ,,Na, még egy lössz, aszongya, aztán majd közeledünk mán." Nem segítöttek rajta. Hát csak éppen a hasát simogatta, de mást nem szabad. Csak azt, hogy mejik, hogy a bal oldalra vagy a jobb oldalra, azon köllött feküdni. Egy oldalon, oszt akkor a bábaasszony úgy vót a háta mögött, oszt úgy simogatta a hasát, úgy igazította a gyerököt. Én is nyühelődtem, hogy hanyatt fekszek. „Azt mán nemi Nem szabad, csak egészen nyugodtan, így ni." Úgy, hogy hát fogta a vállamat nekem is. Oszt kézzel. De mással nem. Fehér ruhát köllött készíteni, avval segítőit így. De semmi mással nem. Rátekerte az ujjára, úgy, hogy könnyebben nyitódjon. Úgy segítött a végpercön mán, hogy tudják, hogy na mán mégis, majd oda leérünk mán. Mindég kérdözte, nézte az órát: ,, Van-e fájás? Na, maj mosmán." Akkor a betegnek simogatta a hasát. ,,Na, még egy kis fájás lössz." Hát, a vót az utolsó kis fájás, amikó monta. Akkor osztán gyütt a nagyobb, Akkor ű nézte az óráját: „Na, mosmán bízunk, mosmán nem soká idelép. Mán húzza a csizmát." Szóval, így beszélt ijesmiket. Ugye, sokszor nevettünk is. Dehát intött édösanyámnak is, hogyhát nevessön mindönki. Nem hogy hahotázzon, csakhát vögye el a figyelmit, könnyebben tudjon rajta túlesni. Nagyon jó bábaasszonyunk vót. Közel vót. Föl vót úgy szokva Igáson, hogy ü ott vót bábaasszon. (B. L-né) * * * Úgy lőtt meg, hogy egy lepedőt négyrét hajtott, osztókkor körülfogott. Aztán behítta az uramat is, hogyha ü szól, fogja a lepedőt és segítsenek rajtam. Kivötte az ágyat a hejirül, mer ki köllött venni, oszt egyik ódarrul a bábanéni, másikon az uram. Oszt mikor ű szól, hogy segítsél, akkor segített. Osztókkor ügy születőit mög, ahogy húzták a lepedőt. Egyik felől az uram, másik felől a bábanéni. Habár azt nem tudom, hogy hogy lőtt mög, mer végkimerülésbe értem, nem bírtam tovább. De möglött azér szöröncsésen. (Sz. J.-né) * * * Az öreg bába néni, az öreg Julcsa néni mondogatta énneköm, hogy micsinájjak. Mer anyósom monta, hogy hát ü harmadnap mán kimosott a konyhában. Akkor, mikor ketten marattunk, mindig monta. „Fiam, úgy csináld, ahogy mondom. Ne csinájj semmit nyóc-tíz nap, éngyüvök, akkor én röndbetöszlek, a kicsit is, kimosom azt a kis pelenkát, nyóc-tíz napig. Akkor, ha az elmúlik — mer mindég akkor magyarázott, mikor ketten vótunk — anyósod akármijen ügyes vót, te ne csináld. Ne csináld. Énneköm fogadj szót!" Na jó van. Aztán aszongya „mikor a két hetet betőtöd, első hétön mikor mán én nem gyüvök, akkor mögfürdetöd a kicsit, kimosod azt a kis gúnyáját, semmit a világon ne csinájj. Akkor mán az neköd elég megint nyóc napig. Csak feküdj le, osztán pihenj. Akkor, mikor evvel végzői, akkor 184