A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Régészet - Vörös Gabriella: Késő szarmata edénylelet Kiskundorozsma-Kistemplomtanya lelőhelyről

A leletek értékelése A leletegyütteshez tartozó edények típusuk, az egyes darabokon megfigyelhető formai, díszítőelemek alapján jól beilleszthetők a legkésőbbikként megismert szarmata települések leletanyagába. A 4. század végétől a szarmata kerámia összetételében, edénytípusaiban, az egyes típusok arányaiban jól érezhető, jelentős változás következik be.

16 A szarmatákra leginkább jellemző korongolt szürke és kézzel formált durva kerámia mellett megjelennek a csillámos anyagú, kézikorongon formált főzőfazekak-, bográcsok

17 tálak, fedők, szűrőedények.

18 A kézzel formált kerámia aránya csökken.

19 A szürke, gyorskorongon formált kerámia újabb típusokkal és díszítésmóddal, motívumkincscsel gazdagodik.

20 A kerámiakészlet egészén technikai-technológiai előrelépés figyelhető meg. A fazekat (2.; 8. kép) anyaga és formája alapján egyértelműen főzőedénynek tarthatjuk. Nem meglepő tehát, hogy példányai szinte kizárólag települések anyagában fordulnak elő. Egyetlen esetről tudunk, amikor sírmellékletként került elő: a madarasi temető 342. bolygatatlan női sírjában a lábfejekjcözött bontottak ki egy olyan példányt, amelynek felső része még sírbahelyezés előtt letörött.

21 Á főzőfazekak előfordulási körzete az ismert példányok alapján a Dél-Alföld területére szűkíthető. A tiszaeszlári

22 és a tiszaföldvári

23 darabok azonban arra figyelmeztetnek, hogy a fazekak leletsűrűsége és előfordulási körzete az egyes területek kutatottsági szintjének függvénye is lehet. Anyaggyűjtésünk során — a közismert nagy telepeken kívül

24 — az alábbi lelőhelyeken találtunk fazekakat : 1. Bordány-Mező dűlő,

25 2. Hódmezővásárhely-Aranyág,

26 3. Mártély,

27 4. Nagymágocs-Paptanya,

28 5. SándorfalvaEperjes,

29 6. Szeged-Algyő,

30 7. Kiskundorozsma-Vöröshomok dűlő,

31 8. Szőreg-Iván téglagyár.

32 16 Vörös Gabriella 1982. 29—32: Az egyes kerámiatípusok százalékos megoszlásáról a Sándorfalva—eperjesi későszarmata település anyagának elemzése szolgál számszerű adatokkal. 17 H. Vaday Andrea 1980—81. 31—32. 18 Nagymágocs—paptanyai (1983—86) telep anyagában találhatók ilyen edények. Közöletlen, KJM. A szerző ásatása. 19 Vörös Gabriella 1984. 150—151. ( 20 H. Vaday Andrea 1982. 121—130. 21 Kőhegyi Mihály szóbeli közlése. Köszönöm, hogy a madarasi temető anyagát tanulmányozhattam, és adatait idézhettem. 22 Kovalovszki Júlia 1980. 27. 14. t. 6—9. 23 H. Vaday Andrea 1980—81/1. 41. 24 Uo. A Szerző hat lelőhelyet említ példaként, az itt felsoroltakon kívül. 25 Kürti Béla ásatása 1972-ben MFM. Ltsz.: 75.2.38.; 49.;54.; 56. 26 Párducz Mihály 1935. 181. XXXVIII. t. 11.; 13. 27 Szórvány edény, ajándékként került a szegedi múzeumba. Ltsz.: 10/1897. Régi leltárkönyv I. 89. Közöletlen. 28 A szerző ásatása 1983—1986 között. Közöletlen. 29 Vörös Gabriella 1982. 29—32. 30 Kürti Béla ásatása 1973—1976 között. Az anyag feldolgozás alatt áll. 31 Bálint Alajos 1963. 91—93. A publikációban nem szerepelnek a fazekakhoz tartozó töredékek: MFM Ltsz.: 69.61.24.; 32—34. 32 A lelőhellyel több publikáció is foglalkozott, de elsődlegesen a temető leleteivel. A telep anyaga lényegében feldolgozatlan. Néhány darabot Párducz Mihály közöl: 1950. 34. С

VI. t. 23—30. MFM. Ltsz.: 53.319.1. — 17