A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Néprajz - Markos Gyöngyi: Bábaság Makón

tett gyermeket ezzel takarták le. A bába szertartásmester szerepe a keresztelőn a katolikus családoknál maradt fönn tovább. A keresztelőre induláskor ő mondta: „Pogányt viszünk, keresztényt hozunk." Néhányan emlékeztek rá, hogy indulás előtt a bábaasszony nagyon szép beszédet mondott az édesanyáról, az édesapáról. A templomi szertartáson a keresztanyán és a bábán vagy helyettesén kívül más nem vett részt. A bába mondta be a papnak az újszülött adatait, ő segítette le a csecsemő fejéről a sapkát. Hazaérkezve a bába mondta : „Pogányt vittünk, keresztényt hoztunk." Másutt a csecsemőt kísérő szöveg közben az újszülöttet letették a földre, és onnan valakinek föl kellett kapnia. Másutt az ágy alá tették az újszülöttet, „a bába néni mondta, az apja vegye ki." Szokásban volt, hogy a nagygerenda alá tették a csecsemőt, és a bába ekkor beszédet mondott. Utána a keresztanyának kellett felemelni agyereket, és mondani: „Akkorát nőjön, egészséges legyen!" Református családoknál hazaérkezéskor az asztalra tették az újszülöttet, s közben mondták: „Möggyüttünk az új keresztyénnyel! Kérjük a ház áldását rá!" E szokáscselekvés magyarázata, hogy olyan jó legyen a gyermek, mint egy falat kenyér, feledésbe merült. A bába hivatalos volt a keresztelői ebédre is. A katolikus családoknál ő irányította az étkezés mozzanatait, a köszöntőket. A bába munkája a keresztelővel véget ért. Munkájáért a fizetést általában a szülés után, ritkábban munkája végeztével kapta meg. Bére — mint láthattuk — pénzben volt megállapítva, amit átválthatott terményre is. A hivatalos fizetésen túl gyakran dupláját is megadták a bábának, hogy vig>ázzon a rábízottakra. Nem hivatalosan az első gyermek születése mindig többe került. A gazdagabbak bőkezűbben fizettek, különösen, ha fiú volt az elsőszülött. Láthattuk, hogy a szülésznők nem tartoztak a város legszegényebbjei közé. Elképzelhető, hogy ezért is választották többen ezt a szakmát. A hivatalos felvételi szempontok azt írták elő, hogy 20—40 év közötti erkölcsi és egészségügyi bizonyítvánnyal rendelkező nők jelentkezhetnek bábának. írni-olvasni vagy legalább olvasni tudni kell, s ne legyenek a terhesség második szakaszában. A gyakorlatban a gyermekes anyák előnnyel bírtak. „Oly bába-növendékek, kik a szülésznői hivatás teljesítésre testileg alkalmatlanok, vagy pedig a kellő ismeretek elsajátítására megkívántató lelki tehetségekkel nem bírnak, a tanfolyam alatt elbocsáttatnak."

119 Ez az előírás a lelki adottságokat nem részletezi. Makón azt tartották igazán jó bábának, aki megbízható szakmai ismeretekkel rendelkezett. Hamar elterjedt a híre, ha valakinek a keze alatt sokan meghaltak. Fontos volt a jó kapcsolatteremtés képessége, a jó humor és közvetlenség. Ha egy-egy család megszokott egy bábát és elégedett volt munkájával, akkor mindig azt hívta. Az 50-es évek közepétől Makón is egyre többen szültek a kórházban, majd véglegesen megszűnt a háznál való szülés. A bábák egy része kórházi szülésznő lett, mások egészen új munkaterületen helyezkedtek el. A bábák munkája meghatározó szerepet töltött be egy-egy település életében, befolyásolták népességének alakulását. A munkáját szerető, jó szakértelemmel rendelkező szülésznők segítették, hogy egészséges újszülöttek jöjjenek a világra, ezzel mintegy biztosították az élet folytonosságát. 119 Dárday Sándor 1897. 322—323. 176