A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Néprajz - Markos Gyöngyi: Bábaság Makón

A törvény kimondja : „A magzatjukat vesztő asszonyok a főesperes előtt vezekeljenek."

111 Történelmünk évszázadain végigkísérhető a magzatelhajtás különböző büntetése. Büntetést kapott az asszony, ha önállóan követte el tettét. Szigorúan jártak el az abban segédkezovel is, aki leggyakrabban a bába volt. Az 1902-es utasítás szerint az a bába, aki magzatelhajtást, magzatölést, gyermekelhagyást vagy gyermekcsempészetet követ el, szigorúan büntettetik.

112 A hiedelemvilágban fentmaradt adatok bizonyítják, hogy a törvényszabta büntetésen kívül milyen következményekkel járhatott a magzatelhajtás. Legsúlyosabb büntetés a magzatelhajtó asszonyokat halálukkor érte: csak bizonyos cselekedetek végrehajtása után tudott az ilyen no meghalni. Ezek közé tartozott, hogy csak ha bevallotta titkát, hány gyermeket ölt meg, akkor érte el a halál. Másik büntetés volt, hogy meg kellett enni az elveszejtett magzatot. Vidékünkről Gémes Balázs két adatot közöl, ami jelzi, hogy az országosan elterjedt hiedelmek itt is ismertek voltak. „Addig nem hal meg (az asszony), amíg el nem mondja, hogy hány magzatot tett el a túlvilágra." (Királyhegyes) „Halála előtt meg kell enni, s a fejét a legnehezebb elrágni." (Nagyér)

113 A bábáknak fontos szerepük volt a születésszabályozásban, amelynek gazdag tárát mutatja be a múlt század végéről Temesváry Rezső.

114 Leggyakrabban a bábák adták az első tanácsokat a fiatalasszonyoknak a terhesség megelőzésére, esetleg a már nem kívánt terhesség beavatkozás nélküli megszakítására. Hozzájuk fordultak leggyakrabban a nők, ha nem kívánt terhességüktől meg akartak szabadulni. A terhesség megelőzésének általánosan elfogadott elve volt Makón is, hogy „...ne engedjék össze a magvakat, oszt akkor nincs. Mikor mán érzi a férfi, hogyhát mán mén, vegye ki, osztán kész van... A bába néni monta." Szülés után gyakran fölajánlotta a bába segítségét arra az esetre, ha nem akarnak több gyereket. Ha a megelőzés nem járt sikerrel, akkor került sor a tényleges beavatkozásra.

116 Ilyen esetekben felkeresték a bábát, aki valamilyen hegyes eszközzel felnyúlt a méhbe, megsértette, ami után megindult a vérzés. Más bábaasszonyok (feltételezhetően valamilyen mérget tartalmazó) teát itattak az asszonnyal, ami a magzat megöléséhez vezetett.

116 Makón is tartották azt az általános elvet, hogy angyalcsinálásra, csak a terhesség korai szakaszában kerülhetett sor. Fele idő után csak ritkán nyúltak a magzathoz. Ha késői terhes nőnél került sor beavatkozásra, ez esetben többször súlyosabb következmények is előálltak, ami nyilvánosságra is került. A bábák és a rendellenes műtétre vállalkozók tisztában voltak tettük súlyosságával, a törvényes büntetéstől félve a legnagyobb titokban, rossz körülmények között került sor a beavatkozásra. Gyakran elvérzett a no, vagy végleges terméketlenség következett be. A bábák legfontosabb feladata — mint az 1920-as szabályrendelet is megfogalmazta — a szülésben való segítés, az anya és az újszülött ellátása, 7—10 napig a gondozása. 111 Magyar Törvénytár 1000—1526., Kálmán I. törvény, 58. fejezet 113. 112 Magyarországi rendeletek tára 1902. 925. 113 Gémes Balázs 1975. 250., 251., 253. 114 Temesváry Rezső 1899. 115 A magzatelhajtás más Makón ismert módjairól Markos Gyöngyi idézett mû. 116 A téma részletes történeti feldolgozását lásd. Seregély — Szentgyörgyi 1969. 173