A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Néprajz - Markos Gyöngyi: Bábaság Makón

megszabadulást. Az 1786-os intézkedés a helység elöljáróinak és a szülőknek kötelességévé tette az így született csecsemő védelmét. „Igyekezzenek minden módon, hogy a szülés után a csecsemő semmi veszedelembe ne essen." Erre vonatkozóan a helytartótanács már 1769-ben adott ki egy rendeletet. A házasságon kívül teherbe esett nok továbbra is inkább választották a magzat vagy az újszülött megölését, mint a kegyetlen nyilvános megszégyenítést. Ennek a mértékére a helytartótanácsi tilalomból következtethetünk: „Átallyában tiltani méltóztatik Eöfelsége, hogy ezután az afféle megesett személyek külső piaczokon ne vesszőztessenek, sem egyéb nyilvánvaló gyalázatos büntetésekkel ne illettessenek..."

47 A másik helytartótanácsi rendelet értelmében az anya méhében levő gyermek a megfelelő időben és szakképzett ember közreműködésével megmenthető, ezért „mihelyst elegendő és nyomós jelek fognak tapasztaltatni, hogy az terhes személy, szülése előtt meg fog halni... a legközelebb levő Vármegye Orvosát, vagy Borbélyát vagy más egyéb Bábaságban tudós személyt" köteles a bába hívni, „a ki az annya ménében veszedelemben levő gyermeknek segedelmére légyen, áztat a haláltul meg-mentse."

48 Ha a gyermek születésekor életképtelen, akkor a bába az 173l-es utasításnak megfelelően köteles megkeresztelni. Nem szabad viszont zsidó gyermeket keresztény bábának keresztelni, ha a szülő nem egyezik bele. Ennek megelőzésére „a zsidó bábáknak száma, mellyek a bába mesterségben oktatást vesznek, meg öreg bíttessék."

49 Ezt a rendeletet — több máshoz hasonlóan — nem tartották be, mert 1829-ben a Körrendeletek jegyzőkönyve tanúsítása szerint meg kellett ismételni.

50 A reformkortól a 60-as évek végéig A reformkorban mind létszámban, mind szemléletben jelentős változások következtek be a vármegye és a város területén is. Ugrásszerűen nőtt az orvosok száma. Onossy János 1830-ban bekövetkezett halála után Hofman Károly lett a megyei főorvos 1834-ig. Utána Meskó Jánost nevezte ki a főispán, aki 1884-ben vonult nyugdíjba. A 30-as években sebészmesterek Makón és Battonyán voltak. Különösen fontos volt az orvosok szerepe az 183l-es kolerajárvány idején. Vármegyei alkalmazáson kívül dolgozott Urbanits Mihály. 1831-ben települt le Makón Einstein Ignác izraelita seborvos és baromorvos, 1835-ben Abelesz József orvos. Meskó János megyei főorvos ténykedése során, az 1835-ös és 1844-es javaslata után a 60-as években megépült a megyei kórház. Gyógyszertár az 1780-as alapítású után 1843-ban gyarapodik kettőre.

51 A szemtanú hitelességével mutatja be a reformkori Makót Szirbik Miklós. Az egészségügy szerepéről így ír : „A köznép, ha baja esik magát vagy a természetre bízza, vagy valami kuruzslókhoz, kenőfenőkhöz folyamodik." Az egészségügyi személyzetről a következőket tudhatjuk meg: „Orvos Doktor van 1, Seborvos 5, kik közül 3 izraelita. Tsak ez is mutatja, hogy itt az Orvos az Uraságokon kívül leginkább tsak a Sidóknak kell; ... Diplomás Bába van : Keresztyén 3, Sidó 2, paraszt s tapasztalásból tanult 10."

52 A korabeli lakosság felekezeti megoszlását Palugyay Imre adatai alapján 47 Uo. 1786.474. 1. 48 Uo. 1787. 70. 1. 49 Uo. 1787. 280. 1. ill. Magyary—Kossá Gyula 1940. IV. 209. 50 MVL Körr. Jkv. 1829. szept. 8/11. 51 CsML Csanád megye tiszti főorvosának iratai (továbbiakban mtfi) Oltvai Ferenc szives köz52 Szirbik Miklós 1979. 35. 144