A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Néprajz - Markos Gyöngyi: Bábaság Makón

adjanak képesítést. Az ilyen képzésben részesülteket nevezték cédulás bábának. A szülés körül legnagyobb számban olyan asszonyok segédkeztek, akik semmilyen vizsgával nem rendelkeztek. Ők képezték az ún. parasztbábák (kontárbábák) csoportját. A XVIII. sz. második felében jelentek meg az első magyar nyelvű bábakönyvek

8

, amelyek hozzájárultak mind a szülő nők, mind a szülésznők ismereteinek gyarapodásához. Ezek közül az elsők német nyelvről való fordítások. Legelsőnek jelent meg 1766-ban Weszprémi István fordításában a Bába mesterségre tanító könyv (1. kép), majd 1772-ben Dombi Sámuel: Bába mesterség с könyve követi. Steidelebécsi tanár munkáját Szeli Károly 1777-ben, Gellei Mihály 1789-ben fordította le magyarra (2. kép). „... az együgyübb és falusi Bábaasszonyoknak, nem különben minden rendben levő Asszonyságoknak, és falusi Bábáskodó Seborvosoknak a' számára" közhaszonra kidolgozta Peterka József Sebestyén 216 oldalas, 888 kérdést tartalmazó Bábamesterséget tárgyazó kathecizmusá-t (3. kép). Bevezetőjében a szerző így fogalmazta meg a könyv célját. „Orvosi figyel metességem a' népesedés szaporodásának egy nevezetes akadályát lelte a' tudatlan szülőanyák körül foglalatoskodó még tudatlanabb Bábáknak lételekben ... jelen Könyvetskében Honnyi nyelveken előadott oktatásaim által mind értelmessebb Bábákat készítsek, mind az anyákat, és a' szülőanyák körül foglalatoskodókat a' segedelem nyújtásra megtanítsam."

9 1817-ben újabb jelentős, két kötetes művel szaporodott a bábairodalom Lugosi Fodor András: Szülést segítő tudomány és mesterség с könyve megjelenésével. (4. kép) 1770-ben jelent meg az egész országra kiterjedő általános egészségügyi szabályzat, a Generale Normativum in Re Sanitatis. Ennek a helytartótanácsi rendeletnek legjelentősebb intézkedése az volt, hogy megszervezte a rendszeres orvosi közigazgatást. A helytartótanács kebelében országos egészségügyi bizottság alakult, amelynek alárendelve minden megye és szabad királyi város köteles volt egészségügyi bizottságot állítani. Ennek a bizottságnak voltak alárendelve a területen működő orvosok, sebészek, szülésznők. Az 1752 óta működő tisztiorvosok, sebészek, szülésznők intézménye így ellenőrizhetővé és irányíthatóvá vált. A hivatalos alkalmazásban álló személyek kötelesek voltak a gondjukra bízott megyét, illetőleg járást beutazni, a szegény betegeket ingyen gondozni. A megyei tiszti orvos kötelessége volt ellenőrizni, hogy gyakorlatot csak kellő képesítéssel rendelkezők űzzenek. Évenként beszámolási kötelezettsége volt az országos egészségügyi bizottságnak.

10 A megyei és városi tisztiorvosok jelentései alapját képezték kutatómunkámnak. A Generale 9 pontban foglalkozik a bábákkal. A Pozsonyi Taxában megfogalmazott utasításokon kívül több új intézkedést is tartalmaz. Az egészségügyi rendeletek végrehajtására hivatott hatóságoknak kötelességükké tette, hogy gondoskodjanak arról: ha minden faluban nem is, de legalább 2—3 szomszédosban legyen szülésznő, akinek szülészmestertől vagy hatósági orvostól származó bizonyítványa van. A járásbeli tiszti szülésznők fizetését évi 60 frt-ban állapították meg.

11 Kimondta a szabályzat azt is, hogy „csak vizsgázott és esküdt bába működhet". Ennek az elvnek a gyakorlati megvalósulása még a XIX. sz. végén is gondot okozott. A bábák életmódját szabályozó utasítások között szerepelt, hogy becsületes, józan életet kell élniük. 8 Uő. 207. 9 Peterka Josef 1814. VII., VIII. 10 Berde Károly 1940. 527., 538—539. 11 Demkó Kálmán 1894. 522—523. 133