A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Embertan - Farkas Gyula: A magyar antropológia története kezdettől 1945-ig

ftttH** ML^f f> i**^ t t

t

i / nwwv vvu to"*^ «^«И^г^ n^Wr^Ct •**i Щ 'HU*U4^ ***. •ч^/м*. g *W>«i 16. kép. Móra Ferenc levele Bartucz Lajosnak a szőregi bronzkori ásatással kapcsolatban Az újabb fejlődés lehetőségei 1931-től 1940-ig A magyar antropológia szempontjából kétségtelenül rendkívül fontos eseménynek számított MÉHELY távozása a budapesti tanszék éléről. 1931-ben BARTUCZ újabb megbízást kapott az egyetemi előadások tartására, hatásköre azonban gyakorlatilag nem volt, és a tanszék fejlesztésére sem volt lehetősége, így az elkövetkezendő 10 év alatt a fiatalabb antropológus generáció nevelésére fordított nagyobb figyelmet (39). Az 1932/1933-as tanévtől kezdve az 1938/1939. tanévvel bezárólag a budapesti tanszék helyettes igazgatója PAÁL ÁRPÁD, a neves növényfiziológus lett (9). Személyében a tanszék élére ismét nem antropológus szakember került. Megbízott előadói minőségben BARTUCZ tartotta az előadásokat (6). Mellette az 1932/1933. tanévtől az 1938/1939. tanévig bezárólag MALÁN tanársegédként működött. Az 1935/1936. tanévtől ugyancsak az említett időszak végéig LIPP IMRE, 1936/1937-ben STEIN ERZSÉBET, 1937 és 1939 között ALLODIATO

RIS IRMA voltak díjtalan gyakornokok (9). Az 1930/1931-es és 1937/1938-as tanév között 651-en hallgattak antropológiai előadásokat, ami az előző időszakhoz képest jelentős emelkedésnek számít (9). A nagylétszámú hallgatóság közül később számosan — ha nem is az antropológia területén — jelentős tudósokká váltak. Közülük említhetjük a geográfus KORPÁS EMIL, LÁNG SÁNDOR, a zoológus WOJNÁROVICH ELEK, KASZAB ZOLTÁN, a botanikus FRENYÓ VILMOS, SÁRKÁNY SÁNDOR, a művészettörténész KÁDÁR ZOLTÁN nevét (5). A mi szempontunkból azonban sokkal fontosabb, hogy több olyan hallgató szerzett ebben az időszakban antropológiai 111