A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Embertan - Farkas Gyula: A magyar antropológia története kezdettől 1945-ig

12. kép. Török Aurél utolsó levele Genfből Bartucz Lajosnak sokat tartott a Marx—Engels Munkásegyetemen, valamint LEIDENFROST GYULA és LAMBRECHT KÁLMÁN javaslatára a Természettudományi Múzeum keretében egy külön Embertudományi Osztály és Múzeum megszervezésével is megbízták. Ezzel egyidejűleg BARTUCZ a^ Magyar Gyermektanulmányi Társaság keretében, annak főtitkárával, BALLAI KÁROLY-lyal ugyancsak Embertani Szakosztály szervezését kezdte meg azzal a céllal, hogy megindulhasson a magyarországi gyermekek rendszeres antropológiai vizsgálata (39). Exhumálta MARTINOVICS IGNÁC és társai csontmaradványait s erről több helyen beszámolt. BARTUCZ tehát volt professzorához hasonlóan nagyon aktívan kezdte művelni az antropológiát és sok olyan törekvése volt, amelyek tanítómesterének a tervével összhangban voltak. Közben LENHOSSÉK is igyekezett a lehetőségekkel élni, mint BARTUCZ írja: „Az intézet igazgatója felhasználva éppen a nagy világégés által nyújtott alkalmakat az orosz hadifoglyok és közöttük főleg a magyar rokon törzsekből származók antropológiai felvételét irányította" (15). Feljegyzésekből ismerjük (7, 8), hogy az államvasutak 34 ilyen hadifogoly névsorát küldte meg a tanszéknek. Ezekkel a vizsgálatokkal LENHOSSÉK nyilvánvalóan a magyarsággal rokon népek antropológiai kutatásának ügyét akarta előbbre vinni. Ez annak a nemzeti irányú antropológiának, az élő magyarság kutatásának a folytatása lett volna, amelyet TÖRÖK AURÉL 104