A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1986-1. (Szeged, 1986)

Néprajz - Fodor Ferenc: A napraforgó termesztése, felhasználása és az olajsutulás Csólyospáloson

Az olajsutú szerkezetének leírása A sutú épülete a következő' helyiségekből állt: keringélő, vajszház, sutúház és a. fűtőház. (I. ábra) A keringélő mintegy 16 m átmérőjű, kör alakú helyiség volt. Itt volt elhelyezve az a függőleges oszlopra, bálvány/ára. felerősített, hatalmas kört képező fa, amely fogak segítségével erőátviteli szerkezetként szolgált. Ezt nevezték keringélőnék, amelyről a helység a nevét kapta. A keringélő falát vályogból építették, két méterenként oszlopokkal (pillérekkel) erősítették az egyébként futósoros falat. A fal alá legtöbbször terméskövet, réti mészkövet tettek. Ezt a Csólyoson lévő kőbányában vágták és más épületek alapozásánál is használták. A pillérek között, az eresz vonalában kis, rés alakú ablakokat hagytak, ami nem volt beüvegezve. A bent képződött por ezeken az ablakokon távozott a szabadba. A fal tetejére, körben erős sárgerendát tettek, amelyre a tető horogfáit (szarufa) fektették. A horogfákat felülről összeácsolták és a csúcstól mintegy másfél méterrel lejjebb még erős fákkal összefogatták. Ezek tartották még az említett tengely felső végét is. A tetőt fazsindellyel fedték. A tetőcsúcsból kis fából faragott zászló állt ki, amely díszül szolgált. A keringélő közepén állt a mintegy 40 cm átmérőjű bálvány fa, amely alul egy fatuskóba mélyített kehelyben forgott. A tengely végébe acélcsapot eresztettek be, amely a tuskóban lévő lyukban forogva megakadályozta az oldalirányú elmozdulást. A keringélő pontosan, ívesre kifűrészelt, mintegy 2,5 m-es fákból állt, amelyeket összevasaltak. Ez fogak segítségével hajtotta a hántolót és a vajszolót. Ezt a vízszintesen álló, 16 m átmérőjű kereket, mintegy 60 cm magasban, horogfák segítségével a bálványfához erősítették. A tengely fölső rögzítési pontja alatt mintegy 30 cm-re találkoztak azok a horogfák, amelyek gúlát képezve tartották a keringéló't. Mivel ezek a fák 2,5 méterenként voltak, fent már csak néhányat erősítettek hozzá a tengelyhez, a többit ezekhez szegezték faszegekkel. Ahány gúlát képző horogfa volt, ugyanannyi vízszintesen fekvő horogfa (küllő) is tartotta a keringéló't, szintén a tengelyhez erősítve. Ezeket a fákat ráfvasakkal erősítették össze. A tartófák 10X12 cm-es, fűrészelt fenyők voltak, amelyeket a keringélőbe kissé besüllyesztve szintén ráfvasakkal erősítettek össze. A keringélő kerületén körben 10 centiméterenként kifelé álló fogak voltak. Ezek keményfából készültek, száruk átérte a keringéló't. A fogak talpai vastagabbak voltak mint a száruk, így jobban tartottak, mert ráfeküdtek a keringélőre. A fogak hajtórésze csonkagúla alakú volt, ezek illeszkedtek a vajszoló és a hántoló orsókereke'mek függőleges fogaiba. Ez a fajta szerkezeti felépítés hasonló volt a szárazmalmokban használt erőátviteli szerkezetekhez.

2 A lovak a keringélőt a küllőre akasztott kisefák segítségével húzták. Két küllő között két ló fért el egymás mellett. A tengely felőlinek volt kisebb a helye, ezért oda a kisebb lovat fogták. Ennek rövidebbre vették az istrángját, vagy többszörösre vetették a kisefára. Ahhoz, hogy a lovakat be tudják vezetni a küllők közé, a keringélő ajtó felöli részét lejjebb kellett engedni. Ezt a következőképpen oldották meg: a tető horogfáit felül tartó fagyűrűre két, egymással párhuzamos, a bejárattal megegyező irányba futó hevedert erősítettek, melyek két oldalról a keringélő tengelyének fölső végét támasztották. A bejárattól nézve, a tengely túloldalán a hevederek közötti rést a tengely vastagságának megfelelő gerenda töltötte ki, míg a bejárat felöli résbe egy acéltengely körül kötél segítségével elfordítható pallódarabot (gerendát) helyeztek. Ha a kötelet meghúzták, akkor a bejárat irányába ki tudták billenteni a tengelyt, és a keringélő az ajtó eló'tt a földre 2 Pongrácz P. 1967. 89. 74