A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1986-1. (Szeged, 1986)
Középkori és újkori történelem - Roboz István: Földreform és magyarság Csehszlovákiában 1918–1938
A szakirodalom és a korabeli sajtó a telepítési folyamat részeként veszi számba a maradékbirtokok létesítését és osztását. Azonban jellegüket és méretüket tekintve is indokolt elkülöníteni a két birtokfajtát. Bár azáltal, hogy a nemzetiségektől kisajátított föld döntó' hányadát cseh és szlovák kezekre juttatta, valóban tekinthető' a kolonizáció egyik fajtájának. A maradékbirtokokat hivatalosan a kisajátított birtokok azon részéből képezték, amelyek az épületek és a leltár elértéktelenedése nélkül nem voltak feloszthatók, ezért egyben adták át az új tulajdonosoknak. A reform során a maradékbirtokok szétosztása körül történt a legtöbb visszaélés. Néha valóságos politikai marakodás folyt e földek birtokáért. A meghirdetett hivatalos elvvel szemben a legtöbb esetben nem is a valóban maradékbirtokoknak számító birtoktestektől képezték ó'ket. 83 A pártpolitikai hovatartozás elsó'rendű szempont volt odaítélésükkor, így elsősorban a cseh és szlovák agrárpárt exponensei, illetve a kormánytámogatók jöttek számításba. így jutottak maradékbirtokhoz a „nagy nemzeti koalíció" idején (1921—26) szocialista szövetkezetek, de ily módon lett maradékbirtokos néhány kormány támogató magyar politikus is. 84 A földhivatal adatai szerint 1930-ig a kisajátított föld 22%-ából (ez kb. 872 000 hektár, és természetesen tartalmazza az erdőreform során kiosztandó területeket is) terveztek maradékbirtokokat létesíteni. Mindenesetre a 30-as évek végén Szlovákiában 52 969 hektár (művelt) volt a területük. A 23 déli járásban 34 496 ha, 85 azaz a szlovákiai birtokok 59,5 %-a. Átlagosan 80—120 ha jutott egy birtokosra, de nem volt ritka a 200—300 ha-os sem. A legnagyobb maradékbirtokok a magyarlakta területen feküdtek. Számuk Szlovákiában összesen 479 volt, ebből 22 magyar. 86 A kolonizáció elnemzetlenítő céljait volt hivatva szolgálni az új és a meglévő falvakhoz csatolt kolóniákon alapított sok új szlovák tannyelvű iskola. A zsúfolt, rosszul felszerelt magyar iskolákkal szemben ezek szép, jól felszerelt intézmények voltak, alkalmasak arra, hogy a magyar tanulókat átcsalogassák a magyar iskolákból. Az új iskolák létesítésében jeles szerepet játszott a Slovenská Liga, amely számos óvodát is létrehozott ezeken a területeken. E tevékenységet szlovák körökben egy pozitív reszlovakizációs folyamat részeként értékelték. 87 Mindezek ellenére a két világháború között a telepek, a maradékbirtokok és a hozzájuk kapcsolódó iskolák etnikai hatása gyakorlatilag lényegtelen volt. 88 A telepítések folyamán mindössze két községben (Bazin és Kisfajfürt) vált szlovák többségűvé a lakosság. 89 83 Magyar Kisebbség 1927./18. sz. csak a közel 100%-os magyar járásokban (korponai, verebélyi, nyitrai, érsekújvári, párkányi, ógyallai, galántai, komáromi és somorjai) több, mint húsz 100 hektár feletti maradékbirtokost sorol fel hely és név szerint, Köztük nem egy 250 ha feletti, sőt van egy 690 ha-os is. Az utóbbit ifj. Bella Metód, Bella Metód pozsonyi zsupán fia kapta Ipolyvisk határában. Holubek dr., a földhivatal elnöke 230 hektárt kapott Sáró mellett, pedig neki már másutt is volt birtoka. Pálffy János Nagybéle pusztai 920 ha-os birtokát Bellei dr., volt trencséni zsupán, ennek fia, lánya és veje, Folkman, volt komáromi zsupán szerezte meg. 84 OL К 428 704. es. MTI Kőny. (MTI 1929. január 26.), 705. cs. (MTI 1930. március 18.) és 707. cs. (MTI 1932. május 15.) 85 Magyar Kisebbség 1930./22. sz. 819. és OL К 200 FM Felvidéki földbirtokrendezési ügyek kormányzbiztosa. Ált. ir. 2250/1939. (1785.) 86 Ua. 87 A Slovenski Denik 1929 szeptemberében áttekintést közölt a Csallóköz szlovákosítási folyamatáról. Megállapította, hogy a húszas évek közepén még a Poszony-Galánta-Érsekújvár vonal volt a szlovák déli nyelvhatár. 1929-re ez a vonal lehúzódott a Csallóközre: 23 kisebbségi szlovák iskola létesítésével. Idézek a szemlélet illusztrálására : „A szlovák nyelvhatár ma már a jubileumi évben létesített 30 szlovák iskola révén 200 méternyire közelítette meg a terjeszkedés végső célját, a Dunát, eltekintve a már régen a Dunánál fekvő pozsonyi, komáromi és párkányi szlovák iskoláktól." OL К 428 MTI Kőny. (MTI 1929. szeptember 12.) 88 Jócsik K. 1940. 29., Janics K. 1971. 21. és Fizély I. 1938.114. 89 Magyar Kisebbség 1930./22. sz. 819. 307
