A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1986-1. (Szeged, 1986)

Középkori és újkori történelem - Roboz István: Földreform és magyarság Csehszlovákiában 1918–1938

Földreform és magyarság Csehszlovákiában, 1918—1938 ROBOZ ISTVÁN (Szeged, Móra Ferenc Múzeum) Elöljáróban Az első csehszlovák köztársaság agrárfejlődésével, ezen belül a dél-szlovákiai magyarság agrárproblémáival alig néhány tanulmány foglalkozik a felszabadulást követő hazai történeti irodalomban. Ezek közül kiemelkedik Dolmányos István és Arató Endre egy-egy tanulmánya. Dolmányos dolgozata

1 egy, a két világháború közötti kelet-európai államok agrárfejlődését bemutató tanulmánysorozat része, a csehszlovák földreform általános ismérveit veszi számba, elsősorban az agrárkérdésnek a munkásmozgalmon belüli alakulására koncentrál, és nem tárgyalja részletesen annak nemzeti-diszkriminatív jellegét. Arató

2 a reformot elsősorban a délszlovákiai magyarság szempontjából vizsgálja. E téren munkája alapvető, azonban a statisztikai anyagot lényeges pontokon tévesen elemzi (többnyire számítási hibák). E körülmények érdemessé teszik a probléma újbóli felvetését. Kutatásaim még félúton vannak, a magyar szakirodalom mellett a hazai levéltári anyagot és a korabeli sajtót tekintettem át. Annyi információ így is összegyűlt, hogy a reform fő vonala, a magyarságnak a földreformban elfoglalt helye, ha körvonalaiban is, meghatározható. Az a körülmény, hogy az 1918 végén megalakult közép-kelet-európai államok Magyarország kivételével több nemzetiségű államok voltak, jelentősen kihatott külés belpolitikájukra egyaránt. A széthulló Osztrák—Magyar Monarchia területéből részesülő ún. utódállamok túlnyomó része agrárország volt. Csehszlovákia nyugati területeit leszámítva, ahol nyugat-európai mércével mérve is viszonylag fejlett volt az ipar, súlyos társadalmi és gazdasági elmaradottság jellemezte őket. A polgári demokratikus átalakulás részeként már megalakulásuk pillanatában mint a legfontosabb momentum került előtérbe a földkérdés. A már a háború előtt is létező súlyos társadalmi feszültséget, a szociális nyomort és földéhséget a háború különösen felfokozta. A földbirtokmegoszlás radikális átalakítása elkerülhetetlenné vált. Az átalakulást sürgették az oroszországi bolsevik forradalom intézkedései és azok visszhangja. Ugyanakkor megerősödőben voltak a paraszti tömegpártok, és jelentős hatást gyakoroltak a kormányzatok agrárpolitikájára. Indukáló tényezője volt a reformoknak az is, hogy ezek az államok eltérő birtokszerkezetű és jellegű régiókat integráltak, és a különbségeket igyekeztek kiegyenlíteni. Végül, de nem utolsósorban, jelentős hajtóerő volt a földbirtoklás nemzeti szempontú átalakítása, a korábbi nemzetiségi elnyomás megtorlása.

3 1 Dolmányos I. 1963. 2 Arató E. 1977. 8 Berend T. I. — Ránki Gy. 1976. 273. 291