A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1986-1. (Szeged, 1986)

Régészet - Vörös Gabriella: Hunkori leletek a Szeged–szőregi homokbányából

egymás mellett. (2. kép) Tipológiailag vagy a C, de inkább az S alakúak közé sorolhatók. Használatuk területünkön az szarmata- és a hunkor időszakára jellemző.

23 A leletek közé tartozott egy edény is, melynek sajnálatosan csak egy kis töredéke maradt ránk. (II. t. 2.) Jellemzői: fekete szín, kiszélesedő váll, fényezett felület. Anyaga, színe és fényezett felülete miatt a hunkori kerámiatípusok gazdag és változatos családjába soroljuk. A sírban lelt tárgyak rövid elemzését követően nézzük meg, hogy vajon hol fordul elő egy síron belül azonos vagy hasonló összetételű leletanyag, milyen korúak és milyen etnikumhoz sorolhatók ezek? A legutóbbi időben Sándorfalván került elő egy köralakú árokkal kerített sírban egy felövezett kardos férfi.

24 Az övhöz két csat, szíjvég és téglalap alakú övdíszek tartoztak. Etnikai hovatartozása nem kétséges: a körülárkolt-halmos temetkezési ritus az Alföld területén a szarmatákra jellemző ebben az időszakban. A temető használatának alsó időhatára a 4. század vége. A törökkanizsai 6. sírban ugyancsak kétélű vaskardot, két csatot, valamint a mi nagyobbik szíjvégünkhöz hasonló „bronzcsüngőt", vagyis szíjvéget találtak.

25 Párducz Mihály a temetőt továbbélő hunkori szarmata népesség hagyatékának tartja. Az alattyáni 13. sír leletegyüttese is nagyon emlékeztet a mienkre, kiváltképpen az övtartozékok, a kettős lemezes szíj szorítóval ellátott ezüst csat, és az ezüst szíjvég.

26 Itt ugyancsak szerepel egy másik kisebb méretű csat is, az apró,. félgömb alakú „szögfejek" pedig eredetileg az övet díszíthették.

27 A sírhoz még egy kétélű kard, valamint S alakú koporsókapcsok tartoztak. A sírt az 5. század első felének végére korhatározta az ásató. A Lengyeltótiban előkerült rangos 5. századi férfi sírjának leletei között két szíjvég, félhold alakú övdíszek, csat és övre erősíthető karika szerepelnek.

28 A felsorolt, ezüstből készült leletek a kétélű kard viselésére is alkalmas öv tartozékai voltak. Összefoglalóan elmondhatjuk tehát, hogy az esetek többségében nem egyszerűen az övek díszítéséről van szó, hanem arról, hogy a kétélű kardok sírbakerülésével együtt a kardot hordozó, és e feladatnak megfelelően felszerelt övek is megjelennek a leletek között. (6. kép) Egyelőre még tisztázatlan, hogy e kronológiailag aránylag pontosan elhelyezhető ún. hunkori temetkezések milyen etnikumot takarnak. Az újabb eredmények azt bizonyítják, hogy biztos voltak közöttük szarmaták is.

29 Az ismertetett övviselet hazai leletanyagunkban aránylag ritka, kapcsolatai a nomád viseletig visznek, és keleti párhuzamok sorát idézik fel.

30 Véleményünk szerint nem egyszerűen római „hatásról", vagy kereskedelmi áruról van szó (bár ennek létét sem lehet teljesen kizárni), hanem más temetkezési rítusról (egyik legjellemzőbb vonása a fegyverek sírbahelyezése), ami egy új népcsoport megjelenését bizonyítja a 4. század legvégén, illetve az 5. század elején. Biztosan érkeztek velük együtt újabb, a szarmata etnikumhoz tartozó töredékek is. 23 Dinnyés I. 1975. 66. 24 Vörös G. 1985. 5. sír: 9. kép, VI t. 3—3a, V. t. 2—6. 25 Párducz M. 1957. XX. t. 10—18., XXI. t. 3—6., 10. 26 Kovrig I. 1963. XLV. t. 1—3., 3a., 12—13., 15. 27 Kovrig I. 1963. 193. 28 Bakay K. 1978. 3. kép 5—11., 4. kép 5—11. 29 Lásd a 20. jegyzetet ! 50 A nehézlovasság az eurázsiai sztyeppén már az időszámításunk előtti utolsó századokban megjelent vU. Kőhalmi K. 1972. 69—70.). Az Alföldön élő, karddal, lándzsával harcoló, páncélos szarmatákról írásos források vallanak és ábrázolásaikat is jól ismerjük. Hitvilági oka lehet, hogy közel 400 évig nem helyezik a fegyvereiket a sírba. A lengyeltóti lelettel kapcsolatban Bakay Kornél gyűjtötte össze a korai, V. századi veretes öv keleti párhuzamait. (1978. 9—15. jegyzetek) A kétélű kardok felfüggesztésének módjáról lásd U. Kőhalmi K. im. 84., továbbá A. K. Ambroz 1971. 14. kép 26