A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1986-1. (Szeged, 1986)

Középkori és újkori történelem - Huszka Lajos: A Szeged–szatymazi Gazdakör története II.

használták (MKP, MADISZ, szakszervezetek hivatalos helyiségei), a földszinti termeket a közigazgatási kirendeltség hasznosította. A gazdakör vezetősége nagyszabású gyűjtést kezdeményezett a hazatérő hadifoglyok megvendégelésére. A „fogolyvonatok" megálltak Szatymazon. 10 nap alatt 300 baromfi, 800 kg liszt, 35 q burgonya, 1000 liter tej, 70 kg túró gyűlt össze. 30—40 asszony tálalta fel az ételt 2 alkalommal 1000-1000 fogoly részére. Útravalónak friss kalácsot, kenyeret adtak. 1945 Őszén az Újbirtokosok és Földhözjuttatottak Országos Szövetségének (UFOSZ) szatymazi szervezete már működött Dobó Sándor és Fehér István irányításával, mégis a helybeli kommunisták segítségét várták érdekeik védelmére. Termelési kölcsönt kértek az új birtokosok, hogy a szőlő- és gyümölcstermesztésre át tudjanak térni. A szakértelmet megszerezték már szüleik, akiktől ők eltanulták, s alkalmazták az úri birtokosoknál, a vagyonos polgároknál mint kapások vagy napszámosok. Gazdasági felszerelésük hiányzott. Az új gazdák a kapott földön lábra akartak kapni, de idejük és energiájuk nagy részét lefoglalta a régi rend hívei elleni hadakozásuk a juttatott föld birtokbavételéért.

13 1946 1946-ra a Szatymazi Gazdakör alig számítható gazdasági és kulturális csoportosulásnak, mert a kör helyisége a Kisgazdapárt gyülekező helyévé, vált a köz- és választmányi gyűlések a módos gazdák, középparasztok és úri birtokosok politikai fórumai lettek. A gazdasági életre vonatkozó törvényeket, rendeleteket felületesen ismertették. A demokratikus pártok kísérték figyelemmel a környék gazdasági állapotát, s figyelmeztették a gazdaközönséget a feladatokra. A bajok orvoslására összeírták a lakosság javaslatait, s továbbították a különféle felettes bizottságokhoz. 1946. február 24-én a Földmunkások és Kisbirtokosok Országos Szövetsége szatymazi szervezetének nagy báltermében népgyűlésre jöttek össze Szatymaz dolgozói. Jelen voltak a pártok vezetői. Az MKP és a Földmunkás Szervezet képviseletében Ábrahám Mihály, a FÉKOSZ részéről Koza Imre, Szűcs Imre a Nemzeti Parasztpárt elnöke, Kakuszi János a Nemzeti Parasztpárt titkára, Csurgó Pál és Gyömbér István a Szociáldemokrata Pártot képviselte. Az MKP szegedi kiküldötte rámutatott, hogy „a népnek az önsegély útjára kell lépnie, önmagának kell a földet megvédenie a reakciós kísérletekkel szemben, amelyek azt célozták Szatymazon és máshol, hogy különböző furfanggal, összeköttetések révén kiforgassák az új gazdákat földjükből. Az új gazdát földjétől semmilyen körülmények között sem engedjük megfosztani — emelte ki az előadó. Szatymaz dolgozói felháborodva vették tudomásul, hogy egyes elmenekült, a régi reakciós világban szerepet játszott urak szerteágazó baráti kapcsolataikat felhasználva akarják azt a földet visszavenni, amelyen tulajdonképpen maguk sohasem dolgoztak. Az előadó hangsúlyozta, hogy egyetlen talpalatnyi földet se adnak vissza. Ha netalán történt „igazságtalanság", azt a kormány váltsa meg. Egyes birtokosokat könnyebb áttelepíteni, mint több családot."

14 Ábrahám Mihály bejelentette, hogy a 20-as bizottságban viselt tisztsége alól a Szegedi Földbirtokrendező Tanács felmentette azzal az indoklással, hogy mint iparos nem lehet földigénylő bizottság tagja. 1918—19-ben valóban fölszabadult, de 13 Ábrahám Mihály szatymazi lakos visszaemlékezése. 14 Délmagyarország 1946. II. 26. 263