A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1986-1. (Szeged, 1986)

Középkori és újkori történelem - Huszka Lajos: A Szeged–szatymazi Gazdakör története II.

1941 Az árvíz és a belvíz sújtotta kisgazdaságok szőlővesszőket kaptak 50%-os kedvezménnyel. A vízkárokat az adókönyvek alapján kellett a városi adóhivatalban bejelenteni. A Szegedi Vöröskereszt felhívására, amelyben a Szegeden felállítandó 400 ágyas kórház részére adományt kért, a Szatymazi Gazdakör 40 pengőt gyűjtött, s az összeget elküldték. A március 15-i ünnepélyt, az aratóünnepélyt, az összejöveteleket eltiltó kormányrendelet értelmében, a gazdakör nem tartotta meg. A szőlő porozásához a felsőbb szervek ingyen porozókat küldtek, azokat a kör tagjai használhatták. Kosóczky Ferenc hadnagy leventeparancsnok ismertette a levente intézmény célját és terveit. A gazdaközösség támogatását kérte. Az elnök felolvasta az új gabonarendeletet, s felhívta a figyelmet az olajpogácsa jegyeztetésére, mázsánként 25 pengőért. Az olajpogácsának takarmányozási szempontból volt nagy jelentősége. A gazdasági iskolában legalább 30 jelentkező esetén 10 hetes gazdasági tanfolyam megtartását tervezték. Dr. Szűcs István, a felsőtanyai közigazgatás vezetője a gazdaköri tagok részére árpa, zab, kukorica vetőmagot biztosított (csak a 20 holdon aluli gazdaságok igényelhettek.) A gazdakör vezetősége kötelessége szerint évenként elkészítette a költségvetési tervet, s azt a közgyűlés elé terjesztette elfogadás végett. A pénzkiadási tervezet 1937-től a gazdasági helyzet miatt, a későbbi években pedig a háborús események következményeként egyre szerényebbé vált. Gyakran a napilapra, a mezőgazdasági folyóiratra való előfizetés is elmaradt. A szűkös esztendőkben a pénztár készpénzállományát felemésztette a fűtésre, világításra, könyvjavításra, a Szegedi Gazdasági Egylet tagdíjára, a levelezésre, a nyomtatványokra szükséges pénz. Kamocsay Gábor gazdasági tanácsos elmondta a Szegedi Konzervgyár megalapításának történetét. Hangsúlyozta a konzervgyár jelentőségét. Javasolta a szőlők közötti zöldbab termelését, mert tapasztalata alapján az a szőlők fejlődését nem befolyásolta, s a talaj tápértékét sem csökkentette. Szorgalmazta a sárgarépa és a paradicsom termesztését. Kiemelte a karók mellett nevelt paradicsom előnyeit. A spárgatermelés hasznosságát hangsúlyozta azzal, hogy 400 négyszögöl spárgatelep évi haszna a 400 pengőt is meghaladja. Köpe Dezső előadásában rámutatott a szőlőtelepítés rendjének fontosságára. A múltban a telepítést ötletszerűen, szakértelem nélkül végezték. A szőlőterület gyarapításához szakember útmutatása és hatósági engedély kellett. Balpataky Pál szőlészeti, borászati felügyelő a szőlőművelés módjait ismertette. Szükségesnek tartotta a rézgáliccal való takarékoskodást, szólt a pótszerekről, azoknak a használatáról. A szőlő műtrágyázását sürgette. Kamenszky Béla a szarvasmarha-tenyésztésről beszélt. Peták Nándor gazdaköri tag, országgyűlési képviselő a legújabb, legaktuálisabb közéleti problémákat elemezte (a honvédség költségvetése, a közellátás kérdése, a népruházati helyzet, a zsírellátás). A gyümölcstermelés, az állattenyésztés fokozását kérte. A rendszer kül- és belpolitikai nehézségeit magyarázta. A gazdákat összefogásra, együttműködésre ösztönözte. Frank József az általános jegyrendszer és jegyelosztás visszásságáról tett említést. Kormányos Ferenc az ún. Tápai-féle vízlevezető csatorna értéktelenségéről panaszkodott. Nagy kiadással megépítették, de gyakorlatilag a magas partok felé vezető csatornán a víz elfolyni nem tudott, így mintegy 500 hold művelésre alkalmas erület állandóan víz alatt állt. 256