A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1986-1. (Szeged, 1986)

Középkori és újkori történelem - Horváth Ferenc–Zombori István: Kováts István leírása és rajzai a szegedi vár kőfaragványairól (1878)

Egyetlen kérdés merül föl mindezek után. Vajon az itt előkerült kövekről miért nem készített Kováts rajzokat? (Föltételezve, hogy ha készültek volna, arról ma tudnánk.) Úgy véljük, a gyors és intenzív munka során oly sok érdekes és fontos kő került elő, hogy nem volt ideje azokról rajzokat készíteni. Mivel pedig az előkerült anyag átkerült a város tulajdonába, azok megőrzése az utókor számára biztosítottnak látszott, Kováts nem látta értelmét külön rajzokat készíteni. (Az akkori kövek java része valóban megtalálható ma is a múzeum gyűjteményében.) Mindezek előrebocsátásával ajánljuk e kéziratot az olvasóknak. Szegedi régiségek A várfalbontás és csatornázás alkalmával talált műtéglák és kőfaragványok Szab. kr. Szeged város községi levéltársa számára ajánlja Kováts István. Kelt Szegeden 878 A szegedi várról Szeged város belterületén álló ódon várról akarunk — e néhány sorban megemlékezni, s bizonyos irányt kijelölni a történelmi nevezetességgel bíró építési módról. — Hogy a vár a 16-ik század közepe táján épült, az bebizonyított tény, nem szenvedhet kétséget azon álítás sem, mely annak építését a törökökre ruházza. — ' Az utóbbi időben, Szeged-város és a katonai parancsnokság között egyezség jött létre, mely — szerint: a várat, a tiszában álló körbástyával összekötött fal kisajátítását Szeged sz. k. városnak, 1876 február 24-én kelt végzés értelmében átaladják. A fal átvétetvén, a városi hatóság elrendelé annak lebontását, s a foganatosítás rögtön megkezdetett. Ezen tény szolgáltatott anyagot — e szerény történelmi vázlat írására. Ugyanis a várfal bontásának alkalmával több oly tárgy jutott hozzánk, minő történeti nevezetességgel bírhat, a vár építésére nézve, s melyeket lerajzolva e vázlat mellé csatoltunk. Az első lapon 1.2. és 3 számjegy ékkel ellátott rajzok egyszerű téglákat ábrázolnak, s habár nagyságukra nézve különbözők is, erősségre és jó égetésre nézve egyenlők, s a korunkban készített téglák fölé helyezhető — e tekintetben. Ugyanez áll a 2-ik lap 4. 5. és 6 számjegyekkel ellátott tégla rajzokra is, melyek az első lapon ábrázolt tégláknál nagyobbak és szélesebbek. — A 3-ik lap, 7-ik szám alatti ábra a föntebbiekhez csatolandó azon megjegyzéssel, hogy ennek szilárdsága már jóval hátra marad az előbb említetteknél, s az csak a körünkbeli téglák erősségéhez hasonlítható. A 8-ik és 9-ik szám már mintázott téglákat ábrázol, melyek mind erősségre, mind tartósságra és csinosságra nézve szép jelét mutatják az ó-kori építési iparnak, s bebizonyítják azt, hogy mely téglák égetésére a némethoniak a 18-ik században büszkék voltak, azt a magyarországi tégla égetők a 15 és 16-ik században már nagyban gyártották. Ennek nagyobb bizonyságául a 4-ik lap 10. 11. 12. 13. 14. 15 és az 5-ik lap 16-ik szám alatti ábrák állanak előttünk. Ezen számokkal jelzett rajzok melyek különböző alakú téglák mintázatát mutatják föl épület díszítéséül használtathattak. A 4-ik lap négy első téglája anyag és égetésre nézve fölülmúlja a korunkbeli téglákat, a három utolsó azonban csak a versenyt képes kiállani azokkal. Csinosságra nézve ki kell azonban emelnünk a 16-ik szám alatti ábrát, mely egy gyönyörű párkányzatot tüntet föl a góth modorból, mely egy bolthajtásnál mint gerinckő lehetett alkalmazva. Mind ezen itt fölsorolt téglák kivitele oly tiszta, hogy méltán megérdemli a dicséretet; 176