A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1986-1. (Szeged, 1986)
Néprajz - Juhász Antal: Öttömös településtörténete
és a rossz útviszonyok miatt az öttömösi határ nem tudott nagyobb népességet eltartani. Az 1960. évi népszámlálás előtt a szomszédos Ásotthalom község határából Felső-Átokházát Öttömöshöz csatolták, így a népszámlálás Öttömös közigazgatási területén már 1383 főnyi népességet regisztrálhatott. 18 Aláhúzzuk, hogy ez a nagyszámú népesség nem a volt Ötömös puszta területén élt, amelynek benépesedését ezúttal vizsgálóra vettük. Ötömös puszta egyike volt azoknak a Duna—Tisza közi homokpusztáknak, amelyeket birtokosaik és élelmes pénzintézetek a századfordulón és a századelőn parcelláztak föl. E puszták eladása jelentős népességmozgást, belső migrációt váltott ki, s bizonyos mértékig levezette a környékbeli parasztság földéhségét. Ez történt Ötömös puszta parcellázásakor is, s ez fontos velejárója a leírt folyamatnak. A pusztán letelepülő népesség mezőgazdasági termelést honosított meg ott, ahol azelőtt a másfél ezer holdas birtokos néhány száz juha és marhája legelt, vagy csupán árvalányhaj termett. Ez a homoki gazdálkodás — a belterjesnek tekintett szőlőművelés mellett — nem volt magas színvonalú, mert fejlesztési lehetőségeit behatárolták a gabona és a kukorica alacsony terméshozamai, a kis földterület és a termékfölösleg értékesítésének nehézségei. Számos homoki gazdaság a jószágtartásból, főleg baromfitenyésztésből származó áruértékesítés mellett lényegében önellátó volt, sok öttömösi törpebirtok jövedelme az önfenntartásra sem futotta — ezért ezek a családok részes munkavállalással, napszámosmunkával egészítették ki keresetüket —, a két világháború között 30—50 kisparaszt és gazda azonban jelentősebb mennyiségű árut is termelt: elsősorban baromfit, tejterméket, szőlőt és gyümölcsöt adott a városi piacra. Gazdasági szempontból ez nem mellékes körülmény. A kétezer holdas Öttömös földje a 20. század első felében nyolc-kilencszer annyi embernek adott megélhetést, mint a megelőző fél évszázad végén — amit az adott kor nemzetgazdasága szemszögéből eddig alig méltányoltak. A községben a megtelepedés utáni években iskola épült — később a külterületén kettő is —, 48-as kör és gazdakör létesült. A kortárs krónikás az öttömösi puszta telepeseiről így írt : „Az öttömösi telepesek legnagyobb része (...), akik abban különböznek Amerikába vándorló honfitársaiktól, hogy többre becsülték hazájukban a homokot, mint Amerikában a televényt, keményen megállta helyét." 19 Azóta többen az észak-amerikai „Vadnyugat" farmer nemzedékeihez hasonlították a Duna—Tisza közi futóhomok meghódítóit. A tárgyilagos, árnyaltabb megítélés igényével vetette föl Fűr Lajos legutóbb a kérdést: honfoglalók, vagy inkább menekülők voltak-e a homokpusztákra irányuló belső vándorlás részesei? 20 Nehéz ezt eldönteni. Még sok családtörténetet, emberi sorsot kell megismernünk, gazdaságtörténeti Összefüggést felkutatnunk, hogy a kérdésre időálló választ adhassunk. Mai ismereteink alapján azt mondhatom : a telepesek zöme menekülő is volt és honfoglaló is. Menekülő abban az értelemben, hogy menekült korábbi szűkös léte nyűgeitől, kötöttségeitől — s honfoglaló, mert feltörte, megművelte a pusztát, otthont és mezőgazdasági kultúrát teremtett rajta. 18 KSH I960, évi népszámlálás 19 A vármegye új községe. Szegedi Napló, 1908. 202. 3—4. 20 Fűr Lajos 1980. 244—245. 134
