A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1986-1. (Szeged, 1986)

Néprajz - Juhász Antal: Öttömös településtörténete

Öttömös településtörténete JUHÁSZ ANTAL / (Szeged, Móra Ferenc Múzeum) A 19. század végén a Duna—Tisza közén sok ezer hold homokos puszta terült el, melyet leginkább külterjes állattartásra hasznosítottak, de a puszták legsivárabb része arra is alkalmatlan volt, csak igénytelen cserjeféle élt meg rajta. A század vége felé és a századfordulón, amikor a tanyaföldnek kiosztható területek egyre szűkültek, került sor ezeknek a pusztáknak a fölparcellázására. Ebben több körülmény játszott szerepet. Egyre többen fölismerték, hogy a homokpusztákat a juh- és marhalegeltetésnél célszerűbben is lehet hasznosítani. Ugyanakkor a Dél-Alföldön — éppúgy, mint országszerte — nőtt a szegényparasztok és az elaprózódott parcellákon élő törpebirtokosok száma. Hol a városok vezető testületei, hol vállalkozó szellemű bankárok fölismerték a parasztság földéhségét, látták, hogy a különböző vagyoni helyzetű parasztok minden áldozatra hajlandók azért, hogy földhöz jussanak. Harmadrészt, erre az időre bebizonyosodott, hogy a homokon telepített szőlők immúnisak a filoxérával szemben, és ez fölértékelte a szőlőtelepítésre alkalmas homokos talajú pusztákat. E puszták közé tartozott a Csongrád megyében fekvő Öttömös (régi alakban: Ötömös) puszta. A puszta a hódoltság alatt és utána Szeged városához tartozott, s a város birtokjogát királyi adománylevél erősítette meg (1731). 1836-ban a város Újszegedért elcserélte a királyi kamarával. Ezután a puszta Magyar János kisszállási jószágigazgató és rokona, Skopecz József egri kanonok birtokába került.

1 A 19. század közepén pusztaként tartják nyilván, de határában már szántóföldek, kert és szőlők is vannak :

2 szántóföld 198 kat. hold 200 négyszögöl rét s kert 443 kat. hold 300 négyszögöl szőlő 2 kat. hold 1200 négyszögöl legelő 852 kat. hold 1300 négyszögöl erdő — — nádas — 1000 négyszögöl terméketlen 502 kat. hold 800 négyszögöl összesen 1999 kat. hold — 1 Bálint Sándor 1976. 207. 2 Palugyay Imre 1855. 474. 125