A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1986-1. (Szeged, 1986)

Néprajz - Nagy Vera: A mindszenti takácsmesterség

hódított a szövésben, különösen a felszabadulás után, amikor a kender házi termesztése fokozatosan megszűnt. Míg a múlt században a pamutot csupán csíkozásra használták, addig századunkban már felvetőnek, de készült tiszta pamutvászon is. Az 1952ben megalakult Háziipari Szövetkezet számára a helybeli takácsok saját elképzeléseik szerint készítettek tiszta pamut törülközőket, már nem a vászonkötés technikájával, hanem más, bonyolultabb eljárással, legtöbbet darázsfészkeset. A gyári pamutot a takácsok feleségei mosták, fehérítették, sőt a múlt században még a csíkozásra használt piros pamutot festették is. Közvetlenül a felszabadulás utáni években a kenderfonál helyett gyári előállítású, hulladékanyagból készült fonálból dolgoztak. Ez volt a „vigogne", amit „kendör helyött hánt bele" a takács vetüléknek. Szőttek belőle törülközőt, szürkével, zölddel csíkozva dunnahajnak, párnahajnak való anyagot stb. A szövés technikájában a mindszenti takácsok által használt alapvető kötésmód a vászonkötés, amely egyszerű szerkezeténél fogva — egy szál alul, egy szál fölül — különösebb magyarázatot nem igényel. Ezzel a technikával készült a legtöbb takácstermék: törülközők, lepedők, abroszok, szakajtóruhák, zsákok stb. A másik alkalmazott technika a sávolykötés, amelynél a kötéspontok átlós iránya a szövet felületének ferde irányú bordázottságot ad. így szőtték a lópokrócokat, derékaljakat például halszálkásra, ún. hal farkasra. A hagyományos takácsmunkákat ez a két kötésmód jellemzi, újabbakat csak az 50-es évektől alkalmaztak a háziiparnál. Még egy hagyományos kötésmódot meg kell említeni, amelyet a díszítéshez, csíkozáshoz használtak, ez a ripszkötés, a hosszripsz, ahol a láncfonálból egyszerre többet fed a vetülékfonál. Ez sűrűbb a vászonkötésnél, így szerkezete és erosebb beverése alkalmassá teszi arra, hogy teljesen elfedje a láncfonalakat. így nevezték el a mindszenti takácsok a csíkozásnak ezt a módját duplacsíknak, mivel a vetülék kettesével fedi a láncfonalakat vagy az erosebb beverés miatt vertcsíknak. Készítésekor a nyújtást szappannal kenték meg, hogy jobban összetömörüljön a vetülék. Az egyszerű vászonkötéssel készült csíkokat szimplacsíknak, illetve cimplacsíknak mondják. Ezzel elsősorban konyharuhákat díszítettek, mivel a lazább szövésű mintából könnyebben ki lehetett mosni a zsíros konyhai szennyeződést, de szimpla csíkot szőttek akkor is, ha szűkében voltak a színes pamutnak, mert ez kevesebb anyagot igényelt, mint a dupla. Általában az egyszerű, vászonkötés alapú textileket is négy nyüsttel szőtték, amit a rákerülő díszítés, csíkozás tett szükségessé. Díszítés A mindszenti takácsok a díszítésnek igen egyszerű formáit használták, az alkalmazott kötésmódok adta lehetőségeken belül. Az egyszerű csíkozáson túl, a ripszkötés a fogazással való díszítést tette lehetővé. A fogazás elnevezése dobálós volt, mivel egyik oldalról az egyik színt, a másik oldalról a másikat dobták át. Ha fogazáskor a vetülék négy láncfonalat takart, azt istámosnak, ha pedig a fogazás apróbb és csak két láncfonalat takart, azt egérfogasnak hívták. Az egyszerű csík neve pántlikacsík, ha fogazott, akkor pántlikacsík fogazással. A textilek díszítését a pántlikacsíkok és a fogazott csíkok variációi adták. Ezek közül leggyakoribbak a következők. Hármasfogas: két, kifelé eső oldalán fogazott csík között egy pántlikacsík. Fogasötös: 5 sor csíkból áll, ahol a második és negyedik csík kifelé eső oldala fogazott. A fogasötös készülhet pepita széllel is, amely azonban már újabb díszítés. 112