A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)

Vörös Gabriella: Települések Csongrád megyében az 1–5. században (Lelőhelykataszter)

pasztott falú épületekre a lelőhelyeken talált nagy mennyiségű és méretű paticsmaradványok utalnak (7., 27., 31. Ih.). Párducz Mihály Hódmezővásárhelyről kunyhószerű építmény nyomát említi (22. Ih.). Mindezidáig közöletlen Zalotay Elemér 1951-es megfigyelése, aki a Vásárhely melletti Fehértónál paticsos maradványokat és karólyukak sorát figyelte meg a földbe mélyített ház oldalai mentén.

54 Ilyen típusú építményt korszakunkból a szakirodalom mindezidáig nem ismert. Sajnos a leletanyag ma már nincs meg, így a pontosabb korhatározást sem tudjuk megadni. Az általános gyakorlat szerint a félig vagy teljesen a föld felszíne alatt kialakított kemencéket a házakon kívül, többször a telepeken belül is egészen elkülönítve alakították ki.

55 A szakirodalom szabadtéri kemencéket (4., 11., 24., 31., 34., 45. Ih.), Ш. tűzhelyeket (11., 13., 39., 42., 45. Ih.) említ. A legszebb és a legtökéletesebben megfigyelhető kemencéket a hódmezővásárhelyi Franciszti téglagyárban (24. Ih.) és a szegvári telepen (45. Ih.) tárták fel. Előfordul az is, hogy a szabadtéri kemencét a település elhagyott részén, esetleg használaton kívüli építmények oldalában alakították ki.

56 Valószínűleg ide tartozik a Tápé-Széntéglaégetőben feltárt szabadtéri kemence is, amit egy ház oldalába mélyítve építettek meg (42. Ih.). Л gazdasági jellegíí építmények közé tartoznak a lejáratos kerek ólak (6., 31. Ih.), melyeknek eredetileg kúpos tetejük lehetett. A szabályos alaprajzú, de tetőszerkezetre utaló nyom nélküli objektumok vagy ugyancsak ólak, vagy tárolóhelyek, esetleg műhelyek lehettek (31., 33., 44. Ih). Különleges szerkezetű füstölőmühely nyomára három lelőhelyen bukkantak (15., 31., 38. Ih.). Ásott kút került elő két falu területén (33., 45. Ih.); Sándorfalván jól lehetett kapcsolni a közvetlen közelében kialakított gölöncsérműhelyhez (33. Ih.). Nagymágocson egy kovácsműhely részletét is sikerült megtalálnunk, ugyanitt egy eredeti helyén feltárt ép kézimalom környékén egy közösségi gabonaőrlő helyet is lokalizáltunk (31. Ih.). Az árokrendszerek, ugyanúgy mint a többi korszak esetében, itt is közösségek, feltehetően nagycsaládok lakóterének elkerítésére szolgáltak. Különös, hogy tudomásunk szerint megyénkben csupán két helyszínen (31. és 42. Ih.) sikerült árok, ill. árokrendszer részletét megtalálni és feltárni. Az árkok aljában kibontott karólyukak bizonyítják, hogy ezek eredetileg kerítésalapok voltak. Valószínű, hogy a többi település esetében az erőteljes felszíni kopás tüntette el a sekélyen alapozott kerítések nyomait.

57 Fontos néhány olyan jelenségről is szólnunk, melyek szórványosan és halványan ugyan, de arra utalnak, hogy a szarmata kor idején az eddig ismerteiteken kívül voltak egészen eltérő szerkezetű és méretű építmények is a településeken. Közös jellemzőjük, hogy jóval nagyobbak voltak, mint a talajba mélyítettek. Tartószerkezetüknek csak ritkán akadunk nyomára, ugyanis a föld felszínére építették őket. E könnyű szerkezetű, föld feletti építmények legfontosabb tartóelemei я cölöpök voltak (4. és 35. Ih.), oldalfalaikat pedig tapasztották (7. Ih.). A könnyű szerkezetű, felszíni házak eset54 A fontos lelőhelyre először Nagy Margit hívta fel a figyelmet: 1984. 201. 37. jegyzet. 55 A tervszerű elrendezést a nagymágocsi településen lehetett jól megfigyelni. Vörös Gabriella 1989. 11-13. 56 Kovalovszki Júlia 1980. 26. 57 Kovalovszki Júlia 1980. 25. Tiszaeszláron az ásató szarmata kori telephez tartozó árkokat is megfigyelt, de ezek aljában nem voltak cölöplyukak. A vastag agyagréteg alapján talán vízlevezető árkok lehettek. Ugyanakkor persze az elkerítést is szolgálhatták, hiszen kibontható szélességük 80-100 cm volt! 91