A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)

Hajdú Zsigmond: Megjegyzések régészetünk mai állapotáról

MEGJEGYZÉSEK RÉGÉSZETÜNK MAI ÁLLAPOTÁRÓL HAJDÚ ZSIGMOND (Debrecen, Déri Múzeum) „Ismerd magadat, s magad által az embereket; ez ismeret nélkül tudományod holt tudomány." Kölcsey Ferenc „... nincs szörnyűbb büntetés, mint a fölösleges és reménytelen munka." Albert Camus I. Sziszüphosz lefelé ballag a hegyről. A kő meg egyre gyorsulva, fel-felpörögve a levegőbe, zúdul alá a hegy lába felé. Felfelé menet az ellentétes erő szétválaszthatatlanul összekapcsolja az embert és a követ. Lefelé menet, mintha sohasem tartoztak volna össze, távolodnak el egymástól. Kő, ember, összetartozás-különválás. E három tényezőből az elsőről és a harmadikról nem sok mindent lehet mondani. A kőről csak annyit tudunk, hogy nehéz, s ha az ember elengedi, visszagurul a kiindulási pontjára, ahol türelmesen megvárja, hogy újra görgetni kezdjék. Nincs ideje, nincs arca. Tökéletesen személytelen természeti erő. Egyetlen dolgot tudhatunk róla, hogy az ember számára, mint soha le nem győzhető teher jelentkezik. Az „összetartozás-különválás?-ró\ még ennyit sem tudunk. Az egyik görög mitologéma szerint büntetésül kapta az istenektől Sziszüphosz. Nem választotta a követ, hanem az végzetszerűen hozzá rendeltetett. Nem próbatételről van szó, vagy valami heroikus feladatvállalásról, amelyben megméretik a vállalkozó. A kő és az ember sorsa egy: a végtelen összezártság. Néma, reménytelen viszony. Akiről beszélni lehet, és aki miatt immár több mint kétezer éve él és elevenen hat az európai gondolkodásban ez a mitikus történet, az Sziszüphosz maga. Mitológiai alak, mitologikus környezetben: emberfeletti ő maga és a küzdelme is; nem öregszik, nem gyengül, nem fárad és nem lankad... egyforma erővel és hévvel küzd a kővel az idők végezetéig. Emberivé és számunkra örökké izgalmassá a küzdelemtől egy időre megszabadult, a hegyről lefelé haladó Sziszüphosz válik. Pontosabban az, amit a fejéből kiolvasni gondolunk: öntudatának és fennmaradásának titka. A lefelé lassan lépkedő és csendesen maga elé merengő ember képes-e egyáltalán szembenézni a saját sorsával? Képletesen szólva Sziszüphosz lefelé jövet súlyosabb követ cipel a lelkén, mint amit felfelé az izmaival görget... Ha a címben felvetett témáról kívánunk értekezni, mindenekelőtt tudatában kell lennünk vállalkozásunk, talán a Sziszüphoszénál is reménytelenebb voltával. Tudomá697