A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)

Lovász Emese: Újabb adatok Borsod-Abaúj-Zemplén megye 5–6. századi történetéhez (Az egerlövői temető)

szempontjából rendkívül értékes bizánci érem temetőnk használatának végét határozza meg. A temető népességét az előkerült szegényes leletanyag alapján is gepidának határozzuk meg. Véleményünk szerint, a Tisza jobb partján, a hajdani római-szarmata sánc kanyarulatában meghúzódó gepida település hídfőállás lehetett. A sánc vonalában továbbhaladva, Szentistván határában tártunk fel legújabban egy temetőrészt, valamint a Homokparttól kb. 2 km-re került elő egy 5. századi gyermeksír.)

20 A kutatás már egyetért abban, hogy a gepida foglalás után a szarmata telepek nem szűntek meg. Vörös G. keskeny sávban, a Tisza jobb partján is talált Csongrád megyében olyan lelőhelyeket, ahol keverten fordultak elő szarmata és gepida leletek.

21 Ezeken a telepeken szarmaták éltek, gepida fennhatóság alatt. Az írásunk első részében említett „gepida színezetű" leletek is arra utalnak, hogy a Gepidiát É-ról körülvevő lakatlan sáv talán mégsem volt olyan lakatlan, legalábbis a sáncon kívül 30-40 kmes sávban. Az egerlövői temető használatának idejét, a megmaradt sírok, és azok leletei alapján a következőképpen határozzuk meg: a néhány szarmata sírt most nem említve, legkorábbiak a torzított koponyás sír, és környezete, lévén az 5. században még dívó koponyatorzítás a 6. századra már divatját múlta. A poliéder gombos ezüst fülbevaló is 5. századi ékszer, az erősen használt darab megviselt példánya a típusnak. Szót kell ejtenünk a temető Ny-i peremén talált házról is.

22 A négycölöpös szerkezet meglehetősen ritka gepida környezetben, de nem példa nélküli. Ilyen volt a malomfalvi 21. számú ház

23

, előfordult ilyen Maroscsapón is

24

, valamint Battonya-Sziondai gyep lelőhelyen, az egerlövőihez igen hasonló kerámiaanyaggal

25

. Az egerlövői települést körben a mocsaras, lápos vidék, keletről a Tisza (mai medre a Kiskörei víztározóval kb. 15 km-re van), északról a római-szarmata sánc külső szakasza (Mezőkövesd és Szentistván között), délről a sánc egy belső szakasza (Egerfarmos vonalában) védte. (3. ábra) A legkésőbbi a 31. számú, bizánci éremmel datált sír, és környezete. Tőle K-re egy bolygatatlan, melléklet nélküli női sír, mellettük D-felé két, ugyancsak bolygatatlan gyermeksír. A 31. számú sírban eltemetett férfi az utolsó gepidákkal vehetett részt szövetségesként, a bizánciak oldalán harcban. Mint tudjuk, II. Justinus, a „Nagy" Justiniánust követendő, de elhibázott politikai döntéseinek sorában újra kapcsolatba lépett a gepidákkal, segítséget nyújtott számukra a sirmiumi földért folyó harcban, a longobárdok ellen. II. Justinus érmet eddig nagygömbös arany fülbevalóval keltezett avar sírból ismerünk.

26 Miután a gepidák a megállapodással ellentétben Sirmiumot nem adták át a bizánciaknak, Gepidia pusztulása elkerülhetetlenné vált. A longobard haderő valahol a 20 A szerző leletmentései, közületiének. 21 Vörös Gabriella 1989. 22 Lovász Emese 1988. 23 K. Horedt 1953. 281. 287. 3.1974. 24 K. Horedt 1955. 25 Szabó J. József - Vörös István 1979. 26 Bóna István 1978,160. 61