A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)

Hatházi Gábor: A perkátai kun szállástemető (Előzetes beszámoló az 1986–88. évi feltárásokról)

lom körüli temető S-végű hajkarikás sírjai is (7., 11., 13., 53.Д68., 277., 291. sír) (I. tábla 1-2.). Az Árpád-kori temetőrész legkorábbi datáló értékű leletei - a 277. sír apró gömböcskékből formált virágokkal díszített gyűrűje (I. tábla 4.)

11 és a 284. sír rovásírásos gyűrűje (I. tábla 3.)

12 - alapján a falu alapításának ideje a 11. század végére-12. század elejére tehető. A szórványként napvilágra került indás-szalagfonatos kőfaragvány töredékek a templom megépülését ugyanekkorra valószínűsítik (4. kép). A Kőhalmi dűlői magyar népesség korábbi falujára (vagy azok egyikére) a mai község ÉK-i peremén, a Faluhelyi dűlőben bukkantunk rá (3. kép). A gyaníthatóan templom nélküli település felhagyására minden bizonnyal Szent László (1077-1095) és Könyves Kálmán (1095-1116) törvénykezései jegyében került sor. Ez az időszak a feudális rend teljes kiépülésének, a templomokhoz kötődő, végleges falvak kialakulásának, a templom körüli temetkezések általános kötelezettséggé válásának kora országszerte.

13 E korszakváltás jól ismert régészeti példája Kardoskút

14

, avagy Pusztaszentlászló és Felső-Söjtör

15 településtörténeti kapcsolata. A Faluhelyi dűlő esetében a kérdés megnyugtató tisztázásához hitelesítő ásatásra lenne szükség. A Kőhalmi dűlői magyar falu 13. századi elnéptelenedése a tatárjárással magyarázható, jóllehet a Dunántúl viszonylagos nyugalomban vészelte át a pusztításokat

16

. A lelőhelyünktől pár km-re, a kishantosi Téglaégető környékén földbe rejtett pénzlelet

17 mindenesetre a szűkebb környék mongol dúlását sejteti

18

. Miután jelen ismereteink szerint Perkátáról nem őrződött meg Árpád-kori írott forrás, csupán gyanítható, hogy királyi birtok volt. Fontos bizonyítéka ennek a kunok idetelepítése

19

. Ilyen célra szinte kizárólag királyi földeket használtak fel, s csak rendkívüli esetben vontak körükbe néhány, a birtokos család kihalásával úrtalanná vált magánbirtokot.

20 Seregélyes eladása kapcsán, IV. (Kun) László (1272-1290) okleveléből tudjuk, hogy a Perkátával szomszédos Sárosd (később maga is kun szállás)

21 azelőtt a királyi lovászok faluja volt;

22 Györffy György a Sárosd környéki lakatlannak vélt részelattartó) kunoknak még megfeleltek. Betelepülésük tehát nem csak a mongoloktól súlytott vidékekre szorítkozott, hanem kiterjedt a spontán elvándorlás, természetes falupusztásodás miatt elnéptelenedett területekre is. Szabó István 1966. 139-183., Maksay Ferenc 1971. 78-79., Pálóczy Horváth András 1974. 245248., Hatházi Gábor 1987. 36-38., Györffy György 1987a. 332. 11 Halimba-Cseres 490. sírjának rokonpéldánya Szent László (1077-1095) ezüst dénárjával (CNH I. 34.) került elő. Török Gyula 1954. 99-100., XXVI.t. 9-10., 1962.165., Taf. LXXXVII. 12 A legfrisebb kutatások szerint e gyűrűk túlnyomó részben a 11. század utolsó harmadára, Szent László korára keltezhetők. A legkorábbi ismert példányt (Székesfehérvár-Maroshegy ó.sír) I. András (1046-1060) pénze, a legkésőbbit (Pusztaszentlászló 19. sír) II. Béla (1131-1141) pénze datálja. Szőke Béla Miklós - Vándor László 1987. 68-73. 13 Závodszky Levenete 1904.162. (I.c.25.), 193. (I.e. 73.) Györffy György 1984. 2. kötet 970. 14 Méri István 1964. 7-8. 15 Szőke Béla Miklós - Vándor László 1987. 85. 16 Hatházi Gábor 1987. 36-37. 17

FitzJenől957.6. 18 Györffy György 1987a. 334. 19 L. 10. jegyzet 20 Gyárfás István 1870-1885. II. 439-450., Pálóczi Horváth András 1986. 215. 21 Hatházi Gábor 1988 b. 106-110. 22 Györffy György 1987 a. 402-403 654