A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)

Révész László: Voltak-e nagycsaládi temetői a honfoglaló magyaroknak?

Az utóbbi évek során tártunk fel a bodrogközi Karos község határában két rangos honfoglalás kori temetőt.

6 Eltekintve a mélyszántással roncsolt vagy megsemmisített síroktól, melyek az ossz sírszám mintegy 10 %-át jelenthetik, mindkét feltárás teljesnek tekinthető. A már korábban ismert lelőhellyel együtt így három, egymástól mintegy 200-200 m távolságra lévő 10. századi temetőről van tudomásunk. Az elsőt századunk első felében többször megbolygatták. 13 sírját Horváth T. tárta fel, mintegy 40-50-et pedig szőlőtelepítéssel megsemmisítettek.

7 A másodikban 73 sír került elő. Közülük 32-ben (22 férfi, 8 nő és 2 gyermek mellett) találtunk lócsontokat. Ezen felül még 3 nő és 2 férfi mellé helyeztek lószerszámot. Az elhunytak közül 30 férfi, 24 nő és 17 gyermek volt, két esetben nem tudtuk a nemet meghatározni. Igen magas a rangjelző tárgyak aránya. Nyolc harcos derekát övezte aranyozott ezüst vagy bronz veretes öv,a kilencedik garnitúra darabjai pedig szórványként kerültek elő a szántásból. Három sírból került elő veretes, kettőből lemezzel borított tarsoly. Ez utóbbiak lovának szerszámzatát is aranyozott ezüst veretek ékesítették. A honfoglalás kori sírokban viszonylag ritka leletnek számító szablya nyolc férfit kísért el utolsó útjára. Közülük háromnak a markolatát, s kettőnek a hüvelyét is aranyozott ezüst, palmettamintás lemezek díszítették. A karosi harmadik temető egyetlen hosszú sorból állott. A 19 sír közül 11 férfi, öt női és három gyermek temetkezést rejtett. A hét lovas sír mellett (valamennyiben férfiak nyugodtak) öt alkalommal (két férfi és három nő sírjába) csak lószerszámot helyeztek. A vezéri síron kívül szablyát máshol nem találtunk, veretes öv is csak egy harcosnak járt. Tarsolylemeze, veretes tarsolya egyiküknek sem volt. Mindkét temető leletei közül kiemelkednek viszont a vezéri sírok (II. temető 52., III. temető 11. sírja). Rangjelző tárgyaik sorába tartozott az aranyozott ezüst veretes öv, palmettamintás aranyozott ezüst veretes markolatú és hüvelyű szablya, a díszes, napszimbólummal ékes készenléti íjtartó tegez,

8 a pompás lószerszám, valamint a 11/52. sír esetében a tarsolylemez. A fenti röviden bemutatott temetők részletes elemzése most készül, néhány vizsgálatunk .szempontjából fontos - következtetést azonban már megfogalmazhatunk. A

II. temető sírjai sorokba, s a sorok csoportokba rendeződnek. Két alkalommal gazdag, de a temető többi sírjától elkülönülő férfi-női sírpárt rögzíthettünk (13. és 16., 49. és 50. sírok). A kirabolt férfivázak mellett veretes övet, a nőknél rozettás lószerszámot találtunk. Megfigyelhettük, hogy az egyes sírsorok, csoportok között tetemes, olykor 15-20 méteres üres sávok is vannak. (1. kép) A sírok két tömbbe rendeződnek. Az első szinte teljesen elfoglalja a domb tetejét. E tömbön belül egyetlen hosszú sorba rendeződnek az 1-12. sírok, s a 15. sír. A 6. és a 8. sír közötti szakaszon 3-4 sír elpusztult, erre utaltak a feltárás során a felszínen és a szántásban talált csonttöredékek. A legrangosabb férfi a 11. sírban nyugodott (veretes tarsollyal, ezüst lemezes markolatú szablyával, arany gyűrűvel), a sor északi vége felé. A bal- és jobb szárnyra tagolódást itt nem lehet kimutatni, legfeljebb annyi mondható el: a sor déli végén két szegényesebb mellékletű sír feküdt (1. sír: edény, ál6 Révész László 1989., Révész László 1989-90.22-51., Révész László 1990. 3-18. 7 Dókus Gyula 1900.47-50; Fettich Nándor 1937.134-136. 8 Révész László 1990.6-11; Révész László 1990. b. 616