A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)

Szovák Kornél: A fehérló-monda kérdéséhez

Legutóbb Szekß László szentelt a kérdésnek monografikus igényű tanulmányt. A közismert szerző - egyébként Máfyusz Elemér nyomdokain haladva

5 - kategorikusan elvetette a monda feltételezett néprajzi és irodalmi párhuzamait (arra a tényre hivatkozva, hogy az ismert párhuzamokban sehol nem szerepel a ló motívuma)

6 és úgy találta, hogy a megoldás kulcsa a ló fehér színében rejlik. Szekß feltevése szerint a ló tulajdonképpen áldozati állat volt, melyet a magyarok a 894-ben elhunyt Szvatopluk szellemének kívántak áldozni, hogy ezáltal a terület ősbirtokosától vásárolják meg leendő országukat; a morva fejedelem harmadik fia, a Megalé Moráviát uraló Predszláv

7 - P. mester Csalán vezére? - azonban azt hitte, hogy a lovat ő kapta ajándékba, majd - miután mérgében megölette a lovat (fabunkóval - ez Szekß elméletének legelgondolkodtatóbb eleme) - saját apja szellemét fordította maga ellen. Azt, hogy a történetben nem szerepelnek a pogány szerződéskötésnek más kútfőkből egyébiránt jól ismert elemei (pl. vérivás, kutyakaszabolás stb.), Szekß szerint kizárólag az indokolja, hogy a magyarok szellemmel kívántak szerződésre lépni.

8 Szekß kétségkívül tetszetős, meglehetősen fantáziadús interpretációja nyomán indokoltnak látszik egyéb - a rendhagyó magyarázatból kimaradt - szempontok szerint is megvizsgálni a kérdést. 2. Először is a történet hagyományozásáról kell megemlékeznünk. A fehérlómondát kizárólag magyarországi, latin nyelvű források tartották fenn, mint arra már utaltunk. Szövegállag tekintetében kétségkívül P. mester Gestája a legkorábbi, ahol a fehérló-mondára emlékeztető történetet - a szerző sajátos módszerének megfelelően, többször felhasználva a típust és a történetet az egész Gesta kötőanyagává bontva - olvashatunk, két különböző személyhez, Csalán vezérhez és Ménmaróthoz kapcsolva. Kézai a történetet láthatólag mellőzte s csak az események vázát jegyezte le, de megjegyzéseiből kiderül, hogy a kérdéses helyen egy előtte fekvő, olyan forrással polemizál, amely az országszerzés eseményét Marót vezérhez kötötte.

9 A XIV. századi krónikakompozíció már kerek egészként állítja elénk a történetet, csakúgy, mint a belőle leszármazó szövegek.

10 Amíg P. mesternél Árpád követei, Ond és Ketel Csalán vezérhez, Ösbő és Vélek Ménmaróthoz mentek, addig a XIV. századi szöveg szerint Kund fia Küsid Szvatopluk udvarában járt. Kézai a hun-történet utolsó fejezeteiben jegyzi meg, hogy a hunok pusztulása után Pannóniában egy lengyelországi főember, Marót fia Szvatopluk kezdett uralkodni, aki Bracta leigázása után a bulgárokon és a messiánusokon uralkodott s akit a magyarok az Ung folyótól „különböző ajándékokkal csábítván és követeik útján kikémlelvén, majd megállapítván, hogy serege gyönge..., hirtelen támadással... elpusztítottak."

11 Kézai szövege ezen a helyen a Bécsi Képes Krónika (V) szövegvariánsával egyezik, a 5 A ló fehér színéből eredő áldozati voltára Diószegi nyomán Máfyusz utalt, s ugyanott elutasította a párhuzamos helyeket: Johannes de Thurocz Chronica Hungarorum II. Commentarii 1. Ab initiis usque ad annum 1301. Budapest, 1988.152-156. 6 Szegfű László 1989. 31-46. 7 Senga Toru 1983. 307-345. 8 Szegfű László 1989.45-46. 9 Simon Kéza 23 p. 163-164. 10 A Pozsonyi Krónika és Mügéin szövegei nem hoznak jelentős variánst. 11 Simon Kéza 23 p. 163-164. 564 «