A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)

Veszprémy László: A magyar honfoglalás útiránya és középkori elbeszélő forrásaink (Történeti kutatás, filológiai kontroll)

azaz hipotetikus viszonyáról. Elbeszélő forrásaink közül keletkezési korát pontosan csak Anonymus Gestájának (1200-1210 körül) és Kézai Simon történeti művének ismerjük (1283 körül), az Árpád-korra vonatkozó többi krónikás szöveg későbbi, sőt sokkal későbbi lejegyzésű kéziratokban maradt fenn, így a 14. századi Krónikaszerkesztés kézirataiban, ideértve a Hess András által kinyomtatott Budai krónikát is (1473). 2. Elbeszélő forrásaink tanúsága A magyarországi történeti szakirodalomban régóta nézetkülönbség figyelhető meg Anonymus és az ún. orosz őskrónika közötti kapcsolat kérdésében. Az őskrónika a magyarokra vonatkoztatható részleteinek - inkább közvetett - ismeretét a leghatározottabban Horváth János és kéziratos munkájában Tóth Zoltán képviseli.

11 (Megjegyezzük, a korabeliek számára az ott leírtakban való hit akkor is töretlen lehetett, ha az újabb kutatás kritikus észrevételei tÖi?b tekintetben gyengítik az őskrónikának a magyarokra vonatkozó megjegyzései hitelét).

12 Az őskrónika valamiféle ismerete szerintünk is jobban megmagyarázhatóvá teszi Anonymus állásfoglalását egy északra, Ung magasságába helyezett honfoglalással kapcsolatban. Ezt természetesen magyar szóbeli hagyományok is megerősíthették, még inkább erősítve a keletről jött hírek hitelét. Talán valóban nem véletlen, hogy mind Anonymus mind az őskrónika szerepelteti Kijev, Dnyeper, a vlachok, a kozárok neveit, s az anonymusi 903. évre tett honfoglalás is értelmezhetőnek tűnik az őskrónika adataiból, nevezetesen ott a magyar-bolgár háborúság éveként 902 áll. Azok a kutatók, akik elvetették ezt a lehetőséget, Anonymus ungi útvonalában, annak északra helyezésében már a julianusi utazás eredményeinek a hasznosítását látták, azaz véleményük szerint a honfoglalás útvo-nalát a szerző az északon megtalált őshazához viszonyította - miként legutóbb Harmattá János is megfogalmazta. Ez persze feloldhatatlan datálási problémákat vet fel a Névtelen művével kapcsolatban.

13 Horváth János és Harmattá János hívták fel a figyelmet az anonymusi őshaza ellentmondásos képére. Megfogalmazásuk szerint a mű első fejezetében még a Dontól nyugatra, a Fekete-tengertől északra helyezkedik, míg a hetedik fejezetben az Etil folyótól keletre, messze északon volt megtalálható, ahonnan Szuzdalhoz vezetett az út. A kétféle leírás hátterében mindketten keletről érkezett információkat sejtenek. Szerintünk is ezekhez alakította a szerző az útirányt (Ung), s nem fordítva, Unghoz az északi őshazát.

14 Kérdés persze, hogy a krónikásoknak miért kellett egy kizárólagos útvonalhoz ragaszkodniuk, illetve egyeztetési kísérletekbe fogniuk. Megoldásként talán a króni-kások mentalitását jelölhetjük meg, s a velük szemben, legalábbis a 12. század óta han11 Horváth János 1974. 86-95., Tóth Zoltán (1. jegyz.). Elveti legutóbb Kristó Gyula 1983. 166., 508509. 12 Pl. Soloviev, Alexander 1960. 13 Gyóni Mátyás 1949. 14 Horváth János 1974. 86-%., Harmattá János 1977. 555 I