A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)

Klima László: A finnugor rokonság megítélése az őstörténeti tudományokban

túra fegyverei, használati eszközei, ékszerei, de a közép-volgai finnugoroknál hiányzik ennek a kultúrának az egysége, náluk a fent említett tárgyak azért találhatók meg, mert ők a legdélebbre lakó finnugorok (természetesen a magyarok kivételével), és területük határos a Közép-Volga vidéken némileg északabbra hatoló füves övezettel. Finnugor eredetűnek tartják a honfoglaló magyarok sírjaiban esetenként föllelhető halotti szemfedőket.

5 Ezek változatai: az egész arcot befedő nemesfém lemez szem-, és szájnyílásokkal, külön lemez a szemeknek, illetve a szájnak, szintén nyílásokkal, és a harmadik változat szerint fém ruhadíszek, vagy pedig pénzek az elhunyt szemén és a száján. A halotti szemfedők a Volga-Káma vidékről valóban ismertek finnugor temetőkből, de volgai bolgár temetőkből is. Nem vitás, hogy azonos célt szolgáltak, azonos hiedelmek miatt használták finnugorok és bolgárok is. Ezek a hiedelmek származhatnak az általunk ismert szemfedők használatánál korábbi időkből is, de ezt nem tudjuk bizonyítani. Ezek a szemfedők azonban csak akkor terjednek el a Volga-Káma vidéken, amikor az ott élő népek átveszik a lovaspásztor kultúra egyes tárgyait is, azokat, amelyekről az előbb szóltam. A honfoglaláskori temetőkben feltárt halotti szemfedők tehát valószínűleg nem magyarázhatók a magyar nép finnugor eredetének bizonyítékaiként, ezek a szemfedők egy igen kiterjedt eurázsiai areára utalnak. Ezen area nagyságát jelzik egyes pontjai az i. sz. 1. évezredben: a Volga-Káma vidék, a Krím-félsziget, és a 7-8. századi asztanai temető

6 (Turfáni medence, Kína). A régészeti leletekről szólván végezetül megemlítendő, hogy az életfa motívum bőségesen előfordul a honfoglaláskori ötvösök különféle használati tárgyain, ékszerein, fegyverein, pl. a mellkorongokon, tarsolylemezeken stb. Az életfa és a mögötte lévő tartalom; a sámán a maga szertartásaival és az általa képviselt világnézet ugyancsak egy nagy eurázsiai area, az uráli, az altáji és a paleoszibériai népek areájának a közös sajátsága. Mivel ezen az areán belül a kezdetek kezdetén, amikor a magyar nyelv kialakult, elődeink a finnugor és a szamojéd népek elődeivel együtt tartoztak egy szűkebb areába, feltehető, hogy az életfa ábrázolás mögötti világnézeti töltés a finnugor együttélés korától a honfoglalásig folyamatosan ugyanaz volt. Az eddig elmondottakból szerintem a következő a tanulság. A magyar nyelv finnugor eredetét a magyar nép finnugor eredetű kultúrájának hiányzó régészeti bizonyítékai miatt nem vonhatjuk kétségbe. A magyar nyelv finnugor rokonságát antropológiai érvekkel sem lehet cáfolni vagy bizonyítani. Ez ugyanolyan módszertani hiba lenne, mintha a régészet avatkozna bele ebbe a nyelvészeti problémába. A magyar nép elsődleges, finnugor közegben kialakult kultúrája a honfoglalás idejére már erősen háttérbe szorult. Ez azzal magyarázható, hogy legkésőbb az i. e. 1. évezred közepén a magyarság elszakadt legközelebbi finnugor rokonaitól, az obi-ugorok elődeitől is, és a füves övezetben áttért a nagyállattartó életmódra. Ettől az időszaktól kezdve a magyarság fokozatosan egy olyan közeg egyenrangú tagjává vált, amely gazdálkodásában, életmódjában az erdőövezetben élő finnugorok fölött állt, azok számára követendő például szolgált. A régészeti leletek világosan bizonyítják, hogy ebben a kapcsolatrendszerben mely terület dominált: a finnugorokhoz minden új délről érkezett. A honfoglalást megelőző másfél ezer év, amelyet a magyarság a füves övezetben töltött, 5 Fodor István 1973. 6 Stein Aurél 1985. 280. I 533