A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)

Szalontai Csaba: Megjegyzések az Alföld 9. századi történetéhez (A késő avar karéjos övveretek)

bizonyítható-e régészeti adatokkal az, hogy az avarság egy része túlélte mind Nagy Károly, mind pedig Krum bolgár kán hadjáratait. Amennyiben a fentebb ismertetett időrendi párhuzamok elfogadhatók, úgy nagyon biztosnak tűnik az, hogy a kérdésre igennel felelhetünk, s hogy a karéjos veretek használatának ideje a 9. század első harmadára is átnyúlik. Ezért úgy vélem, hogy többek között a bocsi körrel egyetemben azt a késő avar népességet reprezentálja, amely a 9. század első felében a Kárpát-medencében élt. A karéjos veretek területi elhelyezkedése (VI. tábla) Ha térképre vetítjük a karéjos veretek lelőhelyeit, a következőket állapíthatjuk meg: jelen ismereteink szerint a Kárpát-medence területén a karéjos veretek 19 lelőhelyről kerültek elő, összesen 21 sírból. Ezek területi megoszlása a következő: 3 a Dunántúlon, 2 Dél-Szlovákiában, 1 a Felvidéken, 2 a Vajdaságban, 11 pedig az Alföldön található. Természetesen az alföldi és a vajdasági leletek sem geográfiailag, sem pedig történetileg nem választhatók el egymástól. Ez pedig még jobban hangsúlyozza az alföldi leletek számbeli fölényét. Az a tény, hogy az Alföldön belül is elsősorban Szeged és Szentes környékén sűrűsödnek a lelőhelyek, arra enged következtetni, hogy itt egy helyi műhely meglétével kell számolnunk. Különösen erősíti ezt a feltevést az, hogy az a 6 lelőhely, amely a TiszaZagyva vonalától nyugatra fekszik, olyan szíjvégekkel rendelkezik, amelyek minőségükben eltérnek az alföldiektől. Hiszen Persében csak 3 kisszíjvéget találtak, az érsekújvári darab vélhetően egy későbbi változata az eredeti formának, míg a kereki darabok kidolgozása sokkal elnagyoltabb a finoman megmunkált alföldi leletekkel szemben. Mindezek arra engednek következtetni, hogy ezek a darabok az alföldi minta hatására készültek a dunántúli és szlovákiai területek ötvösműhelyeiben. Érdekes, hogy a moravicai lelőhelyen három sírból is ismerünk karéjos veretet. Ez a lelőhely összekötő kapocs lehetett a déli, dunacsébi népesség felé. Bár magából a Vajdaságból meglehetősen kevés késő avar temetőt ismerünk, mégis, a szokoláci temető az egyik legjobb párhuzama

82 a dunacsébi anyagnak és a Feketicsen feltárt temető is jól illeszkedik a Dél-Alföld 8. század végi - 9. század eleji képébe.

83 A Szentes-Nagyhegyen lévő két temetőben is három sírból ismerjük ezt a típust. Bár Csallány Gábor két külön szőlőként jelöli a lelőhelyeket, a megmaradt vázlatos térképei alapján feltehető, hogy ezek valójában egy temetőt képeznek.

84 Visszatérve még az elterjedési térképhez két dolgot érdemes hangsúlyozni. Az egyik az, hogy a Duna mentén keletre és nyugatra 100-150 km-es sávban nem találtak karéjos véreteket. Hasonló megállapításra juthatunk, ha a 9. századra keltezhető lele82 Ezúton mondok köszönetet Ricz Péternek a szíves szóbeli közlésért. 83 Köszönöm Ricz Péternek, hogy a szabadkai múzeumban őrzött, közöletlen anyagot megtekinthettem, és dolgozatomban felhasználhattam. 84 Csallány Gábor térképvázlatai alapján úgy tűnik, hogy a Szentes - nagyhegyi temetők egymáshoz közel (100 m körül) fekszenek. Szentes, Koszta József Múzeum, Adattár 309-85., 310-85. 470 l