A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)

Fejér Gábor: Népvándorláskori fakoporsók Eurázsiában

tésmódról nem árulkodik. A hosszanti oldaldeszkák faszeggel merevítve a lábakba, a rövidebbek pedig a vízszintes keretdarabokba vannak vállazatlanul beeresztve. A nézeti rajz szerint úgy tűnik, hogy a térbeli keretszerkezetet a vízszintes keretdarabok és a lábak között létesített faszeget alkalmazó kötések tartják össze. A szarkofág belső koporsóládát tartalmaz, fenéklapja azonban nincs, a koporsó az alsó vízszintes keretdarabokba aljazott heveder-rendszeren nyugszik. Szerkezetileg egyöntetű megoldásokkal készült koporsók kerültek elő az 1. század körüli hun temetkezésekből a noin-ulai 6., 23. és 24. sz. kurgánokból (8-10. ábra). A szerkezetet a legvilágosabban a 24. sz. kurgán koporsójáról olvashatjuk le. Ennek határolólapjai 2-2, 6-8 cm vastag pallóból készültek. A pallókat az aljazott derékszögű élillesztés és a fészkescsapos élillesztés kombinációjával építették össze. E szerint a lapelemek aljazottan csatlakozó éleibe csapréseket véstek, majd azokba mindkét alkatrészbe illeszkedően idegencsapokat helyeztek. A kötés szilárdságát az idegencsapon keresztirányban átmenő faszegekkel érték el. Az erősítés céljából a lap mindkét oldalán fecskefarkas fabetéteket alkalmaztak. A korpusz rövidebb oldalai beeresztéssel, valamint l-l kezdetleges csapfoggal csatlakoznak a hosszantiakhoz. A tető- és fenéklapon képzett körbefutó árokba az oldallapok szintén beeresztéssel csatlakoznak. A bemutatott koporsók esetében eltérések a fabetétek számában, a beeresztés csaprésének keresztmetszetében (négyszög illetve háromszög) mutatkozik, továbbá a 23. sz. kurgán koporsójának sarokkötésénél 2-2 csapfogat alkalmaztak. A koporsókat nem egy esetben alátétfákra helyezték a sírkamrában.

79 A koporsók keresztmetszetén a hosszanti oldallapok túlnyúlnak a röviddarabok külső síkján. Hasonló konfigurációt lehetett azonosítani a tuvai kultúra kokeli temetkezésének 7. és 32. sírjában (11. ábra)

80

, amely utalhat analóg szerkezeti megoldásra; ugyanakkor hasonló koporsónyomokat feltárt pl. Tomka Péter,

81 s megvannak a recens román anyagban is,

82 bár a szerkezet ott sem ismert (12. ábra). A 6-7. századi germánok temetkezéseiből két szerkezetileg szinte teljesen azonos darabot ('grabkammer') ismerünk. Az egyiken

83 (13. ábra) mind a négy oldalt 2-2 lapelem alkotja, melyek a sarkokon 2-2 csapfoggal csatlakoznak egymáshoz. A rajz szerint a fenéklap 3 elemből áll, a tetőlapnak pedig egyetlen tagját ábrázolták. Mint arról már történt említés, a kötés illesztése kifejezetten laza, s nem derül ki, hogy a korpuszt tulajdonképpen mi tartja össze: a kezdetleges fakötés aligha alkalmas erre. Ez talán összefüggésben lehet a tárgy 'grabkammer' megjelölésével, mely szerint az oldalak a sírgödör falának támaszkodtak volna. Ennek azonban ellentmondani látszik, hogy mind a csapok, mind pedig az alátétfák túlnyúlnak a korpusz külső síkján, tehát az oldalak nem támaszkodhattak közvetlenül a gödörfalnak. S talán az éppen itt közölt (14. ábra) másik darab

84 is cáfolhatja e nézetet. Ennek a tárgynak oldalait l-l lap19 Rugycnko, Sz. 1.1962.11-21., 7., 8., 17., 19., 20. ábra 80 Vajnsten, Sz. I. - Djakonova, V. P. 1966. 218., 222-226., 228. közli Tomka Péter 1977-78. 78-80. 29. 31. ábra 81 Tomka Péter 1977-78. 61. 82 Papahagi, T. 1928-34/H. 171/a. ábra, közli K. Csilléry Klára 1982. 61. kép 83 Paulsen, Peter-Schach-Dörges, Helga 1972. 3. ábra 84 Paulsen, Peter 1967.

1. 2. ábra 410 (