A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)

Vida Tivadar: Újabb adatok az avarkori „fekete kerámia” és a korngolatlan cserépbográcsok kérdéséhez

A Tiszavasvári-Petőfi úti avar temető 58. sírjából előkerült bográcstöredék mindeddig elkerülte a kutatás figyelmét. A lelet 1959. április 24-én találták a sír földjében - a feltárást vezető Horváth Attila feljegyzése szerint - „ a fej fölött 70 cm-es mélységben". Az É-ra tájolt sír tényleges mélységes 130 cm volt, benne egy négyszögletes vascsat, egy vasrög és egy juhcsont volt. A dokumentáció szerint a 210 cm hosszú, 75 cm széles sír bolygatatlan(I), egy férfi csontvázát tartalmazta.

61 A szabad kézzel formált bográcsnak egyik két lyukú belső füle és igen szerencsésen egy hozzá illeszkedő oldaltöredéke került elő. Ezek segítségével a szokatlanul nagy átmérőjű (36 cm) bogrács nagy valószínűséggel gömbölyű fenekűre egészíthető ki. A belső fület a perem felső széléhez illesztették, az oldal az egyenes peremtől kezdve egyenletes ívvel szűkül az aljig. E tipológiailag teljesen egyedülálló bogrács anyagát tekintve egyértelműen az ún. késő avarkori bográcsok közé tartozik. Anyaga közepesen kidolgozott és iszapolt, nagy méretű kerámia törmelékekkel soványított, felülete egyenetlenül elmunkált, vékony slip fedi, helyenként kissé repedezett, kívül világos és sötétbarna színű, törésfelülete középen fekete. A sírt szegényes leletanyaga miatt csak a 7. sz. vége és a 8. sz. eleje között használt temetőben elfoglalt helye alapján keltezhetjük.

62 A feldolgozó szerint az 58-as sír a temetőben a 8. sz.-ra keltezhető részben található.

63 Mindezek alapján a kézzel formált bográcsokról folyó vitában leletünk perdöntő bizonyíték is lehetne, ha lelőkörülményei egyértelműbbek lennének. A világosan megfogalmazott, de túlságosan rövid sírleírás azt a benyomást kelti, hogy a cserépbogrács-töredékek a temetéssel egy időben kerültek a sírba. Pontosabban nem rögzítettek olyan későbbi bolygatást, amely során szintén oda kerülhettek volna. A temető közvetlen környékén nem figyeltek meg sem avarkori sem pedig Árpád-kori telepnyomokat.

64 Óvatosságra int azonban, hogy a temető feltárása során más szórvány leleteket, köztük egy öntött indás kisszíjvéget is találtak.

65 Összegezve tehát megállapíthatjuk, hogy a Tiszavasvári 58-as sír bográcsának közlése mindenképpen kívánatos, hiszen bővíti tipológiai ismereteinket. Vitatható lelőkörülményei miatt kronológiai szempontból teljes bizonyossággal sajnos nem építhetünk rá. Ugyanakkor anyagkidolgozását és formáját tekintve kétségtelenül az avarkori szabad kézzel formált cserépbográcsok csoportjába tartozik. Remélhetőleg a közeljövőben feltárásra kerülnek olyan hasonló bográcsok, amelyek egyértelműbb régészeti összefüggései kronológiai szempontból is teljes értékűvé teszik a tiszavasvári bográcsleletek 8. sz.-i keltezését... 61 Köszönetet mondok Istvánovits Eszternek és Lőrinczy Gábornak, hogy lehetővé tették a Jósa András Múzeumban a lelet vizsgálatát és dokumentációjának tanulmányozását. 62 Bóna István 1986. 80. és Fancsalszky Gábor 1983 ö Fancsalszky Gábor 1983 64 Istvánovits Eszter és Lőrinczy Gábor szíves szóbeli közlése alapján avar telepre utaló leleteket csak a temetőtől 5-600 m-re figyeltek meg. 65 Bóna István hívta fel a figyelmemet arra, hogy a temető környéke művelés alatt állt, erősen bolygatott, ezért kétségbe vonható a Tiszavasvári bogrács lelőkörülményeinek hitelessége. 392 <