A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)
Vida Tivadar: Újabb adatok az avarkori „fekete kerámia” és a korngolatlan cserépbográcsok kérdéséhez
avar ill. közép avar fekete kerámia közötti kapcsolat lehetőségét. 8 Az avarkori sírkerámiára kiterjedő anyaggyűjtésem során növekvő érdeklődéssel figyeltem mint rajzolódik ki a csoport elterjedési területe és mint bővül a formai változatok száma. Technológia Az avarkori fekete kerámia gyártási hagyományát, formáit tekintve jól körülírható. Az edényeket finoman iszapolt jól kidolgozott agyagból készítették. Néprajzi adatok igazolják, hogy a fekete kerámiához különös gonddal választották az alapanyagot, mert az edények színét befolyásolja az agyag ásványi összetétele (vasvegyületek), porozitása 9 , ügyeltek az agyag megfelelő homoktartalmára is. Az avarkori fekete edényeket kis mértékben, többnyire csak homokkal néha porrá zúzott kőtörmelékkel soványították. Kezdetben az anyagkidolgozás finomsága megközelítette a kora avar szürke díszkerámiáét, de a soványítás sokkal erőteljesebb, határozottabb. Felülete ezért nem teljesen sima, bár nem érdes, kissé nyers tapintású. Később a nagyobb mértékű soványítás tette ui. alkalmassá arra, hogy benne főzzenek, folyadékot tároljanak. A fekete kerámia a redukált égetés során, a lezárt kemencében nyeri el fekete, feketésszürke színét. Oxigén hiányában ui. szén válik ki, amely beépül az edény falába. A szén kiválását a katalizátor szerepét játszó vasvegyületek jelenléte kedvezően befolyásolja. 10 Az avar korban nem minden esetben sikerült a mély fekete szín elérése, mint azt a klasszikus fekete kerámia esetében megfigyelhetjük. A tökéletlen égetés vagy az alapanyag gondatlan kiválasztása ill. kidolgozása miatt gyakori a tónusbeli eltérés, a feketésszürke ill. szürke szín. Különösen jól sikerült, mély fekete színűek a Dunaújváros Simonyi dűlő és Kölked В temetőkből származó edények. A mezőfalvi sötétszürke kerámiát viszont nagykiterjedésű világos- és zöldesszürke foltok borítják. A szürke szín felé való eltolódást figyelhetjük meg egyes budakalászi és nagyharsányi edényeken. Mindez pedig megkérdőjelezheti azt, hogy jogosan használjuk-e a „fekete kerámia" megjelölést. Az avarkori fazekastermékek között a vizsgált edényeink nemcsak technológiai hasonlóságuk, hanem tipológiai jegyeik alapján is külön csoportot alkotnak. Formailag is meghatározható tehát az a kör, amelyen belül törekedtek a fekete szín elérésére. A kivitelezés tökéletlenségének oka valószínűleg a mesterek, a korszak adta lehetőségek elégtelen technikai színvonalában esetenként az alapanyag rossz megválasztásában rejlik. A technikai fogyatékosságok ellenére is úgy vélem, célszerű az „avarkori fekete kerámia" elnevezés megtartása, mert ez egyértelműen megkülönbözteti a többi edénycsoporttól. Az égetés pontos menetét az érdi korsó esetében szemléltethetjük; egy szerencsés véletlen folytán ui. sikerült megfigyelnünk a törésfelületét, amely szélein fekete, középen vörös színű volt. Az égetés kezdetén a szabad levegő hatására vörös színű ferrioxid (F2O2) keletkezett, amely meghatározta az edény színét. A szén csak ezt követően, a kemence lefojtása után tudott beépülni az 8 Rosner Gyula 1979. 103. 9 Szabadfalvi József 1986. 39. 10 Ua. 386
