A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)
Fancsalszky Gábor: Egyedi darabok a késő avar nagyszíjvégek állatküzdelmei jelenetet ábrázoló anyagában
EGYEDI DARABOK A KÉSŐ AVAR NAGYSZÍ JVÉGEK ÁLLATKÜZDELMI JELENETET ÁBRÁZOLÓ ANYAGÁBAN FANCSALSZKY GÁBOR (Budapest, MTA Régészeti Intézet) A késő-avar öntött bronz övdíszek 1 alakos ábrázolású darabjait több csoportba oszthatjuk. A legismertebb az ún. állatküzdelmi jelenet (2 ragadozó támad egy patás állatra), ez a legnagyobb csoport. Önálló köre van azonban az emberábrázolásnak, a medalionba foglalt állatoknak (ezek általában oroszlánok), a sorban álló 2,3 vagy 4 griffnek; a technika szerint elkülöníthetők az áttört és keretbe foglalt darabok, de előzményeiknek, a közép avar préselt griffes véreteknek a száma és jelentősége is fontos. Mindegyik csoporton belül jellemző az egyes tárgyak minőségi különbsége, a kompozíció értelmezésének problémája és megfigyelhető az egyéni megfogalmazás kísérlete. Ennek megfelelően mindegyikben találunk egyedi darabokat, amelyek valamilyen szempontból kiemelkednek a többi közül. Jelen dolgozatomban az állatküzdelmi jelenet érdekesebb típusait vizsgálom. Az egyediség itt részben az állatalakok fantáziadúsabb vagy művészileg sikerültebb megfogalmazásában, illetve az ábrázolás más barbár művészetekből is ismert elszalagosodásában és felbomlásában nyilvánul meg. A hagyományos kompozíción a bal oldali ragadozó (az antik ábrázolásokon griff vagy oroszlán) alulról harap a középső patás állat (szarvas, tehén vagy ló) hasába, jobb mellső karmos lábával fel is hasítva azt, míg a jobb oldali támadó felülről a nyakszirtjébe harap, jobb mellső lábával pedig a hátába kap. Ez eredetileg egy lendületes hullámvonal kompozíció a mediterrán művészet orientalizáló korszakából, majd az antik mozaikok jellemző keretjelenete lesz, amely a szkita anyagba is ornamensként kerül át 2 , csak sokkal profiláltabb kidolgozásban. (1. kép 1-3., 2. kép 14.). A késő avar bronzművesség általam vizsgálat anyagában 275 nagyszíjvég közül 101-en látható ez a kompozíció, kétségtelenül ez a legnagyobb csoport, de azért ez a jelenet nem kizárólagos jellemzője ennek az anyagnak. Az összkép szempontjából fontos még megemlíteni, hogy a griffes és indás csoport szétválasztását véleményem 1 Jelen dolgozat a szerző készülőben levő nagyobb munkájának (Állat- és emberábrázolás a későavar öwereteken) előadás formájában feldolgozott kisebb részlete, ezért az általános megállapítások részletes indoklását és jegyzetelését itt elhagytuk, hiszen ezek az egész anyag ismeretéből következnek lásd majd ott. 2 Etruszk szarkofágok: Vulci - Kenediné Szántó Lívia 1977. 111., 58. rajz; Tarquinia - Romanelli, Pietro 99.; 49. kép. Antik görög ábrázolások: Olynthos, mozaik: alapközlés: Robinson, D. M. 1933. Taf. 12., a mi szempontunkból érdekesebb összefoglalás: Salzmann, Dieter 1982. 99. Taf. 13. (Kat. 78.).; Musseria, terrakotta: Lullies, Reinhard 1962. Taf. 17.4.; Szkita anyag: Csertomiik, fejdísz: Brasinszkij 1985. 63. 62. kép.; Tolsztaja Mogila, nyakék: Brasinszkij 1985.107. 90. kép 337
