A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)
Takács István: Lószerszám okozta elváltozások népvándorláskori és honfoglaláskori lócsontvázakon
így tehát sikerült tisztázni, hogy az elváltozásokat minden esetben a kantár orrszíja alakította ki. Ennek mértéke a szerszámzat használatának mértékével arányos, így azok a népvándorlás-kori lovak, melyek a sírokból kerültek elő és erős deformációt viselnek magukon biztos, hogy sokat voltak szerszámozva, használva és kikötve gazdájuk közelében. így tehát nem „egy" lovat, hanem a legkedvesebb vagy a gazdájával legjobban összeszokott lovat temették tulajdonosa mellé. A zabla rendes körülmények között nem érintkezik a lovak fogazatával, nem is koptatja azokat. Ezért érdekesek a feketekapui és vörsi avar temetőből kikerült lovak, melyeknek alsó P r ein zabla koptatta erőteljes árkok vannak. Ugyanez a felsőkön egyáltalán nincs. A jelenség ezen lovak fejének lovagláskor történő lekötésével magyarázható. Ez pedig a kettős kantár használatára utal. Normális esetben a zabla itt sem érintkezik a fogazattal, de a vizsgált két ló megtanulta „fogára venni" azt. A fentiek alapján tehát a lócsontokon fellelt elváltozások alapján a lószerszám szerkezetéről, valamint bizonyos esetekben használatáról is kaptunk információkat. 314 i
