A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)

Szentpéteri József: Késő avarkori lovas temetkezések Vörsön (Somogy megye)

Az így körülhatárolt csoportokat vizsgálva, eddig tíz esetben állapítható meg valamely rokonsági kör a késő avar kori lovasok között. Bár a „családfa-rekonstrukciók" még hátra vannak, az egyes leletegyüttesek összehasonlítása társadalom-rétegződési megfigyelésekre ad alkalmat, mivel a leggazdagabb harcosok feleségeit, néha gyermekeit is lovastul temették el.

7 A lovas temetkezések felénél találtunk lószerszámvereteket (20 eset), s a férfiak díszövére utaló veretek is előkerültek legtöbbjüknél a nagyfokú rablás ellenére (25 eset). Öt lovasnál figyelhettünk meg összhangot az öv- és lószerszámveretek között úgy, hogy mindkét méltóságjelző aranyozott volt (371-368; 307-352; 495. sír). Közülük kettő-kettő sír egymás közelében található, a legjelentősebb leletanyagot érdemes kissé részletesebben bemutatni (3. sz. melléklet). A 371. sírban a lófej alakú kantárveretekhez félgömbös lószerszámveretek járultak.

8 A férfi - minden bizonnyal a maga korában a közösség vezetője - övén vésett, kettőspajzs alakú veretek és rövid nagyszíjvég, asztragalosz szerkezetű bújtató, illetve hármasával elhelyezett csüngős, liliomdíszes veretek voltak. Fölöttébb érdekes a 307. és 352. sír leletanyagának összehasonlítása, mivel a szerológiai vizsgálatok szerint valószínűsíthetően apa-fiú leszármazással állunk szemben. Mindkettőjük övén gazdagon aranyozott „miniatűr" veretek: a 307. sírban pikkelydíszes, a 352. sírban vésett szalagfonatos kisszíjvég indás bújtatóval. Nagyméretű aranyozott vas kantárdíszeik különleges szépségűek: jól illeszkednek a késő avar birodalom peremvidékén eddig talált nagyfalerás lovas harcosok leletanyagához. Koncentrikus körökben aranyozott bronzés ezüstlapok váltakoznak (307. sír), illetve virágsziromként veszik közre (352. sír) a geometrikus díszítésű félgömböt. Ez utóbbihoz egy áttört, négykaréjos szügyelőveret is tartozott, szintén gazdagon aranyozva. A kisebb rangú, bronz öv- és lószerszámveretes felszerelésű férfiak leletanyaga közül említést érdemel a 378. sír: mellékleteiből eddig párhuzam nélküliek a stilizált lófej- és gömbdíszes szíjvégek, az ugró nyulat ábrázoló öntött bronz kantárveret. A többi lovasnál gyakoriak a félgömb alakú vas falerák, az öntött, vésett bronz (némelykor ónozott) lószerszámveretek. Ritkábban figyeltünk meg ezüst- és bronzlemezes kantárzatot. A 313. sírban szügyelődíszként meghatározható ólom lunula került elő. A bolygatásokkal magyarázható valószínűleg, hogy három esetben maradt csak ránk a lószerszámhoz tartozó széles talpalójú kengyel (a 392. sírban csupán töredékesen, a 468. és 495. sírban épségben). Egyenes oldalpálcás zabla volt két felnőttnél (468, 495. sír) és csikózabla került elő egy gyermek lovánál úgy, hogy a kantárt csak a ló fejére dobták a temetéskor (482. sír). A 368. sírban a ló pofájában megfigyelt rozsdanyomok viszont megmutatták, hogy másutt is lehetett zabla eltemetve, csak a sírrabláskor kikerülhetett a gödörből. 7 A vörsi késő avar kori népesség temetkezési szokásai és tárgyi emlékanyaga rendkívül közel áll a komarom-hajógyári temető feltárása során megfigyelt jelenségekhez. Trugly Sándor ebben a kötetben közölt tanulmány előzményeként ld. Trugly Sándor, 1985,1987 és 1989. 8 Az állatfej alakú lószerszámveretekről és szíjvégekről Garam Éva, 1981. 267