A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)

Kulcsár Valéria: A szarmata temetkezési rítus néhány jellemzője. A halmos temetők

Kiszács, Vaskút, Pusztaistvánháza, Újfehértó-Micskepuszta, Tápiószele lelőhelyekről ismert temetkezések keltezéséről. Vajszkán az egyik halomból fibulatöredék került elő, ez alapján a temető (de legalábbis az adott halom) nagy valószínűséggel az 1. század utáni időkre tehető. Ugyanez mondható el a szászteleki kurgánról is, amelyből „II-III. századi ún. pannóniai fibula" került elő 1910-ben

42

. A korabeli szóhasználatban a térdfibulát jelölték így, s ha ezt tekintjük alapnak a korhatározáshoz, bele kell törődnünk, hogy a temetkezés a 2. századtól a 4. századig húzódó igen tág időszakra keltezhető. A galgahévizi halmok az 1. halomban előfordult félköralakú csat alapján a 3-4. századra datálhatok.

43 A geszterédi lelettel többen is foglalkoztak a közelmúltban. Istvánovits E. a 3. századra teszi a római kard és a terra sigillata alapján.

44 Bona I. Hampel 2-3. századi datálását tartja helytállónak.

45 Az isaszegi halmokat ásatójuk, Garam É. a római importtárgyakból kiindulva a 3. század közepére helyezi.

46 A jászalsószentgyörgyi sírok datálását a 4-5. századi üvegtöredék és a csatformák határozzák meg.

47 Rendkívül tág időhatárokat engedélyeznek az óbesenyői sír mellékletei, amelyek pontos leírását nem ismerjük, csak annyit tudunk, hogy szürke, korongolt edény, pajzsdudor volt a halott mellett.

48 A közeli vizesd-pusztai leletegyütteseket megnyugtatóan datálják a 2. század végére - 3. század elejére jellegzetes szarmata csatjai.

49 Ugyanerre a korszakra keltezte legutóbb Bóna I. a herpályi és porosháti halmokat.

50 Végül az egyetlen teljesen feltárt temető - Madaras - tárgyai későszarmata-hunkori (4-5. század) összképet nyújtanak.

51 A kronológiailag értékelhető kurgántemetők tehát arra utalnak, hogy a halomemelés szokása legkorábban a 2. század végén jelenik meg a kárpát-medencei szarmata barbaricumban. Ez a tény két logikai következtetést enged meg: 1. Az Alföldre elsőként beköltöző csoport(ok) (jazigok) halotti rítusából nagy valószínűséggel ez a szokás még hiányzott. A teljes igazság kedvéért hozzá kell fűznöm, hogy ebből a korszakból csak elenyésző számú temetkezést, leletanyagot ismerünk, ezért mindenfajta rítusra vonatkozó megállapítást óvatosan kell kezelnünk. 2. Ha elfogadjuk az előzőekben többször is felhozott munkahipotézist, amely összefüggést tételez fel a halmok hiánya és a talaj (mezőgazdasági) adottságok között, akkor nem alaptalan annak megengedése, hogy a Duna-Tisza közén is lehettek halmok. A későbbi időkben a halomemelés szokása ha nem is általános, de mindenesetre viszonylag elterjedt jelenség az egész Tiszántúlon és a Duna-Tisza közének északi peremén és déli felén. Középső részéről 42 Debreceni Jelentések V. 1910. 25.43. 43 Я Vaday Andrea 1987. 79-80. 44 Istvánovits Eszter 1986. 38. 45 Bóna István 1986. 65. 46 Garam Éva 1964.59-60. 47 Я Vaday Andrea 1987. 378. 48 Párducz Mihály 1950. 76. 49 Я Vaday Andrea 1986. 219. 50 Bóna István 1986. 65. 51 Kőhegyi Mihály 1971. 211-213. Köszönöm Kőhegyi Mihálynak, hogy az ásatás leletanyagába és dokumentációjába betekintést nyerhettem. 21